Ajándék

SZERETETMORZSA
V.B osztály

2021. karácsony

Török Nikolett: Egy csipetnyi szeretet

Karácsony előtt pár héttel történhetett. Kora reggel szólt az ébresztőm, kinéztem az ablakon, és elém tárult a gyönyörű fehér táj. Addig még nem havazott. Minden remény meghalt, hogy idén fehér karácsony lesz. Ahogy megláttam, máris futottam anyához, hogy elmondjam a nagy hírt.
-Anya, anya!-rohantam a konyha felé.
-Havazik! -kiáltottam.
-Igen, láttam!- szólt vidáman anya.
Reggeli után az első dolgom az volt, hogy kirohanjak a hóba. Estig játszottam. Nem izgatott, hogy hideg van. Csak játszottam és játszottam. Gyönyörűséges látvány volt nézni a sötétben pompázó házakat. Minden ház csak úgy ragyogott a fényességtől. Eltel egy-két hét.
-Már csak egy hét és karácsony! – mondtam izgatottan. Gondolkodnom kellett, hogy mivel is lepjem meg a szüleimet. Talán anyunak jól jönne egy telefontöltő. Úgyis az enyémet használja! Apunak pedig szerszámok. Áh...Nem is tudom... Semmi jó nem jut eszembe!
Segítség kellett volna, így hát átmentem a szomszéd nénihez segítségért. Úgy is rajtam volt a sor, hogy vigyek neki tüzifát. Segítettem neki. Mindig sütött bejglit, és tejet is melegített. Ez maradjon közöttünk, de ő sütötte a legfinomabbat. Megkérdeztem, tud-e tanácsot adni, hogy mivel ajándékozzam meg apáékat. Megitta az utolsó korty tejet, és ezt válaszolta :
-Kimondhatatlan ajándékot.
Ezzel bement a hálószobájába és lefeküdt. Nem tudtam elképzelni miért, ezért elköszöntem és hazamentem.

Két nap volt karácsonyig. Még mindig azon agyaltam, hogy maradjak az első tervemnél, vagy ne lepjem meg őket. Végül arra jutottam, hogy szeretettel ajándékozom meg. Még Panni nénit is. Gondoltam, neki is jól kellene teljen ez a karácsony. Már rég özvegy, és még a gyerekei sem látogatják. Nem is hittem, hogy léteznek ilyen goromba emberek. Míg anya elment bevásárolni, én néztem egy csokis-diós bejglireceptet. Előkészítettem a hozzávalókat, és nekiálltam sütni. Szerintem finomabb lett volna, ha teszek rá vaníliacukrot, de a recept nem írta, hogy kell bele, inkább nem tettem. Sokáig sütöttem, szerencsére anya későn ért haza. Pont akkor vettem ki a sütőből, amikor hallottam, hogy anya begurul a kocsival a garázsba. Gyorsan elrejtettem a kamrába egy titkos helyre. Anya főzte már a töltöttkáposztát. Nagymama is segített neki, én meg elmentem szánkózni a barátaimmal. Mivel tudtam, hogy csak este jön a Jézuska. Nem tudom miért, de nagymamához mindig ebéd után érkezik a Jézuska. Na mindegy!- hagytam abba a gondolkodást, és szánkóztam tovább. Hamar besötétedett. Hat óra lehetett, mire beértem a házba csuromvizesen. Az ajtón belül megláttam a csodaszépen világító karácsonyfát, és majd kiugrottam a bőrömből. Gyorsan levettem a ruhát, és rohantam megnézni, hogy melyik is az én ajándékom. Anya viszont leállított:
-Hova, hova?- szólt rám anya.
-Szeretném megnézni, hogy mit kaptam!
-Előbb imádkozunk és eszünk, majd utána nyitjuk ki az ajándékot!
-Jól van.– mondtam lehajtott fejjel.Vacsora után elővettem a sütit, amit sütöttem. A szülők azt se tudták, hogy micsoda. Bár, be kell vallanom, eléggé furcsa állaga és kinézete lett. Láttam, hogy szegény Panni néni egyedül töltené a karácsonyt. Ezért átmentem és áthívtam. Látszott, hogy nagyon örül. Neki is terítettünk és szerintem neki ez egy kimondhatatlan ajándék, hogy nem kell egyedül töltenie ezt a karácsonyt is. Rájöttem, hogy nem muszáj elhalmozni mindenkit ajándékkal. Elég ha csak egy csipetnyi szeretet adsz, máris boldogabbá teszed a napját.

Máthé Zsanett: A kimondhatatlan ajándék

Gyönyörű reggelre ébredtünk. A hó mindent beborított, és pont karácsony napja volt. Megreggeliztünk és feldíszítetük a házat. A tesómmal kimentünk a nagy hóba angyalokat készíteni, ezzel díszítettük a földet, a tujafákra égősort tettünk.
Bent már anya előkészítette a mézeskalácsnak a hozzávalóit, a házban érződött a finom fahéjillat. Lett karácsonyfaforma angyal és még más izgalmas, ami a karácsonyhoz kapcsolódik.
Délutáni elfoglaltságnak áthívtuk a barátainkat, együtt ünnepeltünk délután, megettünk egy egész tál mézeskalácsot. Olyan jó volt, mint egy csodálatos álom, amiből nem akartam felébredni. Estefelé lementünk mamámékhoz, hogy adjuk át az ajándékokat egymásnak. Mindenki megnézte az ajándékát, és nagyon örvendett. Hazamentünk feldíszíteni a fenyőfát. Eközben karácsonyi zenéket hallgatunk és énekeltünk. A kistesóm apa nyakába ült, és felrakta a fára az utolsó díszt pont a fa legtetejére. Ezután csináltunk pár képet, hogy mindig emlékezhesünk erre a szép napra. Majd ismét lementün mamáékhoz egy ünnepi vacsorára. Mama szokás szerint nagyon finomat főzött. Mikor mama finom főztjéből jól belaktunk, hazamentünk.

A család minden karácsonykor megnéz egy karácsonyi filmet, ez most sem történt másképp. Mikor lefeküdtünk aludni, arról almodoztam, milyen jó volt a karácsony. Remélem jövőre is ilyen jó lesz. Ez volt számomra a kimondhatatlan ajándék.