Őáltala, Ővele és Őbenne...

Egy régi imakönyv szép imája az Oltáriszentségről

,,Uram Jézus, a te szent kínodért, dicsőséges szent halálodért, kérlek, oltalmazz meg engemet az örök haláltúl, és ne válassz el te szent országodtúl, ámen .'' - középkori magyar ima.

Ez az ima egy mély és bensőséges istenkapcsolatra alapszik. Szükségünk van arra, hogy a szentáldozásban köztünk levő Isten újra és újra eltöltsön minket az Ő szeretetével. A szentáldozás arra is emlékeztet minket, hogy mi Isten gyermekei vagyunk és semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől.
Isten maga indul el keresni gyermekeit, hogy soha el ne vesszünk, mert vele örökké élünk. Nem vagyunk magányosak vagy elhagyottak, Isten mindig keresi velünk a kapcsolatot. Jézus értünk áldozta fel magát, hogy mi is Isten szeretett gyermekeivé váljunk .
Jézus minden áldozás alkalmával magához ölel minket és erőt ad nekünk a mindennapi küzdelmeinkben, mert sok minden szükséges, de csak egy a fontos, hogy eljussunk az örök életre, Isten szerető ölelésébe.

Kedvenc egyházi énekem az Eucharisztiáról...

A ,,Győzelemről énekeljen'', egy magyar egyházi népének, az 1938-ban tartott 34. Eucharisztikus Világkongresszus himnusza. Dallamát Koudela Géza, szövegét Bangha Béla írta. Népénekké vált, a Szent vagy Uram című katolikus énekeskönyv 280/B számú éneke.
Számomra ez az ének, felemelő és meghitt. Eszembe juttatja, hogy Jézus az Úr mindenek felett és soha nem hagy el minket. ,,Vándorlásunk társa lett", nem hagy minket elveszni, hisz tudja gyengék és esendőek vagyunk.

Isten azért jött, hogy betöltsön minket az Ő szeretetével és irgalmával.
Krisztus kenyér és bor színébe rejtőzött, hogy saját testével és vérével tápláljon minket, hogy emlékeztessen minket arra, hogy Ő velünk van minden nap a világ végéig.
Jézus minden szentáldozás alkalmával be akar költözni a szívünkbe, hogy megtanuljunk úgy szeretni, ahogyan Ő szeret minket.
Jézus legyőzte a halált, Ő az Úr, s király a nap felett, már nem vagyunk többé elveszve, Isten szeretett gyermekeivé lettünk.
Ez az ének ünnepélyes, felhívja a figyelmünket arra, hogy Isten soha nem hagy el minket. Nem akarja azt, hogy eltávolodjunk tőle, Ő mindig a támaszunk szeretne lenni.

Vándorlásunk társa lett...

Jézus eljött közénk és Ő hűséges volt a halálig, mert tudta, hogy mi csak az Ő szent vére által üdvözülhetünk. ,,Mert senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.''
,,Krisztus vándorlásunk társa lett'', Ő velünk van minden helyzetben, nem hagy magunkra minket. Földi vándorutunkon is mellettünk akar lenni, mert tudja, hogy gyengék vagyunk. Krisztus végigkísér minket a mennyország felé vezető úton, hogy el ne vesszünk, hanem örökké éljünk.
,,Forrasz eggyé békességben minden népet és nemzetet.'' - Krisztus a mi társunk és barátunk, Ő azt akarja, hogy mi is egymás társai legyünk, hogy minden nemzet és nép megvallja Krisztus szent nevét. Mert Krisztus a szeretet és ez az a nyelv, amit minden nép és nemzet megért. Jézus a szeretetet hagyta ránk örökségül, hogy már itt a földön megtapasztaljuk a mennyek örömét.

Győzelemről énekeljen...

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat,
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!
Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett,
Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Egykor értünk testet öltött, kisgyermekként jött közénk,
A keresztfán vére ömlött váltságunknak béreként.
Most az oltár Golgotáján újra itt a drága vér,
Áldozat az Isten-Bárány, Krisztus teste a kenyér.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Zúgjon hát a hálaének, szálljon völgyön, tengeren,
A szeretet Istenének dicsőség és üdv legyen.
Az egész föld legyen oltár, virág rajta a szivünk,
Minden dalunk zengő zsoltár, tömjénillat a hitünk.

Kedvenc történetem az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszusról

Engem az a történet érintett meg az 1938-as eucharisztikus kongresszusról, mikor az emberek a zuhogó eső ellenére is kitartóan várakoztak és imádkoztak a kongresszus sikeréért.
Az emberek hittek, abban, hogy imáik meghallgatásra találnak, hogy az Eucharisztiában köztük levő Isten nem hagyja őket cserben.
Hitler ugyan megtiltotta a kongresszuson való részvételt a németek számára, mégis 25 ezer külföldi csatlakozott az eseménysorozathoz. Ezek az emberek tanúságot tettek a hitükről és a Krisztussal való kapcsolatukról. Nem féltek ellent mondani a tiltásoknak sem.
Megrendítőnek találtam Pacelli bíboros szavait: ,,Akik Istent szerették volna elpusztítani a századok során, már mind megsemmisültek.'' Egyedül Krisztus az örök, az egyetlen Úr mindenek felett.
Isten meghív minket arra, hogy mi is szentekké váljunk, hogy egykor mi is a szentek közösségével együtt dicsérjük az Ő szent nevét.
Isten mindenkit magához hív az Eucharisztiában, hogy egy szívvel, lélekkel tegyünk tanúságot a köztünk lévő és önmagát feláldozó Istenről, aki saját testével és vérével táplál minket, hogy megóvjon az örök haláltól.

Isten elénk siet...

Már nem vagyunk elveszve. Mi Isten szeretett gyermekeivé lettünk. ,,Ha pedig gyermekek, akkor örökösei Istennek.'' Nekünk helyünk van a Isten országában, Jézus helyet készített nekünk, hogy vele legyünk, mert tudja, hogy szükségünk van rá.
Akárcsak a tékozló fiú történetében, Isten minket is hazavár, elénk siet, leveti régi ruhánk és újjá teremt minket, hogy a bűn és a halál már ne vegyen hatalmat rajtunk.
Mi nem a bűn foglyai vagyunk, mi Isten szeretett gyermekei vagyunk.„Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1). Semmi sem tart fogva minket, szabadok vagyunk, az Istenéi vagyunk. Ő elszakította a bűn kötelékét, hogy haza térhessünk a mennyországba.
,,Van Isten, szeret az Isten, eljött az Isten, hazavár az Isten.''

Jézussal ünnep a találkozás...

Nagy örömmel tölt el, hogy mi is részesei lehetünk a közeljövőben megtartandó 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak. Ez az esemény felhívja a figyelmünket arra, hogy a szentáldozás nem egy hétköznapi dolog.
A szentáldozás egy ünnep, Jézus szállást keres nálunk, testével és vérével táplál, éltet minket, hogy megőrizzen az örök haláltól.
Jézussal ünnep a találkozás. Miután már mindent nekünk adott szeretetből, saját magát is nekünk adta, hogy örök életünk legyen, mert Ő nem akar nélkülünk Mennyországot, Ő velünk együtt képzeli el az örök életet.
Az Eucharisztikus Kongresszus alkalmat ad nekünk arra, hogy egy szívvel és egy lélekkel imádjuk a köztünk lévő Úr Jézust, és felhívja figyelmünket arra, hogy az Úr Jézussal való találkozás nem mindennapi. Ez a találkozás egy ünnep. Isten szállást keres a mi szíveinkben is, és azt hirdeti: ,,Velünk az Isten''.(Iz 7,14)

Első találkozásom az Úr Jézussal

Legmeghatározóbb szentáldozási élményem az elsőáldozásom napján történt. Egészen kicsiny korom óta nagyon sokat hallottam az Úr Jézusról, aki mindenkin segített, szerette a gyermekeket, csodákat tett, tanított és bármerre is járt, szeretetet sugárzott mindenki felé. Ő ,,mindenkinek a mindene akart lenni '', hogy megmutassa az utat az örök élet felé.
Akit szeretünk, azzal várjuk a találkozást és minél közelebb szeretnénk tudni magunkhoz. A szentáldozásban Jézus köztünk van és szeret minket.
Már nagyon vártam, hogy a kisgyermekek barátja engem is magához öleljen. Kisgyermekként nagyon szerettem hallgatni azokat a szentírási részeket, mikor Jézus magához hívja a kisgyermekeket, keblére öleli őket és azt mondja: ,,Ilyeneké a Mennyek országa''. Ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy én is Hozzá tartozom, és azt akarom, hogy Jézus mindig magához hívjon engem.
Mikor megízleltem a szentostyát, akkor értettem meg az addigra már sokszor hallott zsoltár szavait : ,,Ízleljétek és lássátok, hogy milyen édes az Úr.''
Még mindig emlékszem a szentáldozás után elmondott versemre: ,, Az Úr nem ment el, itt maradt . Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok.'' Babits Mihály

Azóta is az Úr közelében...

,,Add Urunk, hogy egyszer mi is mennyei oltárodnál is ott lehessünk...''
A legboldogabb érzés, az amikor egy olyan személy közelében lehetünk, akiről tudjuk, hogy mindennél jobban szeret minket. Isten szereti gyermekeit és mindig velünk akar maradni, ezért minden szentmisén a szentáldozás által eljön közénk.
Ministránsként az Úr közelében lenni és Őt szolgálni a legfelemelőbb érzés. Egy olyan öröm, amit fel sem foghatunk, hogy Istent szolgálhatjuk. Isten magához hív minket gyermekeket, hogy a legkisebbekben is megdicsőíthesse magát.
Boldog Allan egyik látomásában Szűz Mária azt mondta: ,,Fiam annyira szereti azokat, akik a mise Szentáldozatánál segédkeznek, hogy ha szükséges volna, meghalna értük annyiszor, ahány misén voltak már.''
Szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje, ki vértanúságot vállaltál, azért, hogy megmenthesd az Oltáriszentséget, könyörögj érettünk, hogy mi is méltók lehessünk az Úr Jézus szolgálatára, ámen!

Ministránsként a nagyváradi Szent László templomban