Apró élőlények a nagy világban

A harmadik kihívásban dr. Keresztes Lujzával készítettünk interjút, aki beszélt nekünk apró lényekről, kik fenntartják természetes környezetünket. A csíkszeredai születésű biológus kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, jelenleg szintén Kolozsváron tanít és kutat a Babeș - Bolyai Tudományegyetemen. Lelkesen válaszolt kérdéseinkre, a továbbiakban beszélgetésünk néhány részletét szeretnénk megosztani az olvasókkal.

i az, amire szívesen emlékszik vissza iskolai éveiből?

Az egyik ilyen emlékem még az óvodában történt. A mai Márton Áronban jártam óvodába, volt egy pont olyan neveletlen és cserfes szájú barátnőm, mint amilyen én voltam akkor. Az ő édesanyja a biológia laboratóriumban dolgozott az intézményben, az én édesanyám ugyanitt titkárnő volt. Amíg vártunk, hogy a szüleink végezzenek, kimentünk az iskola udvarára. Ott találtunk egy szén darabot, amelyet addig ütögettünk, hogy kifordult belőle egy fantasztikus növényi fosszília. Persze akkor még nem tudtuk, hogy mi az, de rögtön rohantunk be, és mutogattuk, hogy mit találtunk. Meg is dicsértek érte.

A másik emlékem I-IV-es koromból van. Történt, hogy néha nyitva hagyták a biológia kabinetnek a különböző gyűjteményeit. Ott a teremben volt egy nagy szekrény, és egyszer rosszalkodván láttuk, hogy az alsó szinten ilyen gyermekekre hasonlító dolgok vannak folyadékba zárva. Ledöbbenve néztem, hogy biztos oda zárják be a rossz gyerekeket. Én ugyanis gyermeki szemmel nem tudtam, hogy az iskolának olyan felszerelt kabinetje volt, hogy az embrió fejlődését be tudták mutatni a diákoknak. Így nem értettem, hogy miért zsugorítják össze a gyerekeket, s inkább próbáltam jól viselkedni azután.

i ösztönözte arra, hogy erre a pályára lépjen?

Hatéves korom óta már nagyon érdekelt a biológia. A testvéremmel a mezőn járva gyűjtöttünk szúnyogokat és mindenféle állatkákat. A ház mögött befőttes üvegek voltak felsorakoztatva, amikben mindenféle begyűjtött élőlény volt elhelyezve. Talán ez volt az a pont, amikor eldőlt, hogy ezt a pályát választom.