Öáltala Övele és Öbenne

Eucharisztia

Az Eucharisztia avagy úrvacsora görög eredetű szó keresztény szertartás, amely Jézusnak a kenyérről és borral az utolsó vacsorán mondott szavait és ottani cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. Az Eucharisztiát/úrvacsorát minden keresztény felekezet szentségnek tekinti. Az Eucharisztia szónak több jelentése is van:egyrészt a kenyérrel és borral végzett liturgikus cselekmény ,ebből adódóan a katolikus és ortodox szóhasználatban az egész szentmise, illetve liturgia

A Biblia négy helyen írja le az Eucharisztia alapítását. E négy változat a lényeges pontokon megegyezik, ugyanakkor a különbségeik világosan utalnak két különböző hagyományra.
A legrégebbi szövegtanú Pálnak a korinthoszi gyülekezet számára 55-ben írott levele. Pál nem elrendeli az Eucharisztia ünneplését, hanem úgy hivatkozik rá, mint bevett gyakorlatra. A szöveg arra enged következtetni, hogy keletkezésének időszakában a kenyér és a bor színe alatt történő áldozás mintegy keretbe foglalta a hívők szeretetlakomáját. Lukács, aki Pál tanítványa volt, evangéliumában ugyancsak ezt a vonalat követi.

Az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus

1938. május 25-én zuhogó esőben gyülekeztek az emberek. Már hétfő dél óta szakadatlanul esett. Reménytelennek látszott, hogy kiderül az idő. A gyermekek, akik a budapesti Kongresszus sikeréért annyi imádságot és annyi szentáldozást ajánlottak fel, nem imádkoztak hiába, mert egyszer csak elállt az eső, és fél órán belül kisütött a nap! Krisztust emlegette az egész főváros!
Május 26. és 29. között több mint 250 ezer ember utazott fel vidékről Budapestre, hogy részt vegyen a kongresszuson. Kb. 300 ezer budapesti hívő vett részt a rendezvényeken. Hitler a németeknek és osztrákoknak megtíltotta a részvételt, mégis kb. 25 ezer külföldi tudott csatlakozni ehhez a csodálatos rendezvénysorozathoz. Május 25-én délután a Hősök terén mintegy 200 ezer ember vett részt az ünnepi megnyítón.

Az Oltáriszentség

Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlevő isteni Fölség, Isten és ember, Krisztus Jézus!

Dicsőítelek és magasztallak Téged, hogy Te, a mindenség Ura és Királya ebben a kis ostyában teljes istenségeddel és emberségeddel jelen vagy.

Dicsőítelek és magasztallak Téged az Oltáriszentségben, hogy így, a lényegedet elrejtve, de látható módon itt vagy közöttünk, hogy ezáltal az idők végezetéig mindenki érzékelhető módon magához vehessen a szentáldozásban.

Ámen

Ima Szent Mihály főangyalhoz

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével
taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Amen.

Az Eucharisztiáról egy élmény

Az Eucharisztiai élményem az elsőáldozásom volt. A felkészülés fél év volt. Az közben nagyon sok dolgot tanultam, főleg Istenről. Szombatonként jártam mindig hittan orára , én nagyon szerettem járni . Eljött az elsőáldozás napja én nagyon izgultam, hogy el ne rontsam a versem vagy valamit ne jól csináljak . Istennek hála ez nem következett be. A templom után jött az ünnepség, amin én és a családom is nagyon jól érezte magát.

Az Oltáriszentség behozatala

Jöjj el, Szentlélek Úristen, Nálad nélkül semmi az ember! Jöjj el, Szentlélek Úristen, hogy ma elkövetett bűneimet tisztán felismerjem, szívből megbánjam, és egész komolysággal törekedjem megjavulni. Égesd Uram a Szentlélek tüzével szívünket és bensőnket, hogy szeplőtelen testtel szolgáljunk Neked, és tiszta szívvel kedvedet keressük, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen Engedd Uram, hogy csekélységem és méltatlanságom mellett is készséges eszköze legyek a mai napon a Szentléleknek, teljesüljön bennem és álta-lam akaratod, épüljön Országod a lelkekben, a hazában és a társada-lomban!

Istengyermek

Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott,
Angyaloknak énekével Néked áldozok.
Terjeszd fölém kezedet, hogy az Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem, jászolod tövén.

Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait,
Hiszem mégis rendületlen: hogy már te vagy itt.
És mosolygón fölfogod, könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak trónusához én.

Istengyermek, nézd szívemnek forró vágyait:
Boldogságot adni másnak nincs hatalma itt,
Csak Tenéked, Istenem. Ó, ha arcod megjelen
Áldott ostya szent színében, boldog vagyok én.

Betlehemi csillagodat ragyogtasd nekem,
Ki e sötét lelki éjben jászlod' keresem!
Add hitemnek fényedet, akkor biztosan megyek
S meg nem állok, míg a trónod el nem érem én.

Szentségházad jászolához állok őrnek én,
Hogy ne bántson senki Téged már e földtekén.
Ó ha Téged sértenek, én szívembe rejtelek,
S menedéket adok Néked mindhalálomig.

Péter apostól

Péter apostol vagy katolikus nevén Szent Péter

Jézus tizenkét apostolának egyike és a katolikusok

szerint a korai egyház első vezetője.

Élete

Péter János evangéliuma szerint Bétszaidából származott, és Keresztelő János tanítványa volt, míg a szinoptikusok szerint Jézus elhívása előtt Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Nős ember volt, amikor Jézus tanítványa lett, hiszen Jézus meggyógyította az anyósát.A szinoptikusok elbeszélése szerint a Genneszareti halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor Jézus elhívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek is: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” . Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért Messiásnak vallotta őt.

Nagymama és az Oltáriszentség.

A szentségimádás nem csupán a szentek exkluzív kiváltsága, hanem mindannyiunk számára adott lehetőség arra, hogy a jelen lévő Jézussal találkozzunk. A szentségimádásnak ez a rendkívül egyszerű titka: ha megnyitom magam Krisztus előtt, ő betölt a jelenlétével.
Kisgyermekként kedves időtöltésem volt, hogy nagymamám nagyszekrényében, az egyik fiók mélyén kutassak. Féltett kincsek lapultak benne: ott voltak a családi fotók, képeslapok és szentképek. Jól emlékszem az egyik kedvencemre, egy megsárgult képeslapra, amit egy hölgy – talán nagymamám egyik rokona – küldött 1938-ban a fővárosból, Budapestről, az eucharisztikus világkongresszusról. Azt ugyan nem tudtam, hogy mi fán terem az „eucharisztikus világkongresszus”, de nagy ámulatot ébresztett bennem a kép, ami azt a pillanatot örökítette meg, amikor sok-sok csipkeruhás pap és ministráns, egyenruhába bújtatott katona és kiscserkész térdel egy pompásan díszített üvegdoboz előtt. Érdekelni kezdett, hogy mi van abban a szép tartóban, ami ilyen tiszteletet érdemel.
Kívülről tekintve Ez az első, „profán” találkozásom az eucharisztiával talán azon turisták számára lehet ismerős, akik éppen akkor térnek be a híres katedrálisba, amikor szentségimádás folyik az egyik oldalhajó félreeső kis kápolnájában. Kívülről nézve furcsának tűnhet a helyzet, amikor lobogó gyertyák fényében emberek térdepelnek egy tenyérnyi, kerek, fehér ostyadarab előtt, néha hangos imákat mondanak együtt, sőt lehet, hogy énekelnek is.

Gondolatok az Eucharisztia elött

Jézus Krisztus módot talált rá, hogy felmenjen a mennybe és ugyanakkor itt maradjon a földön. Megalapította az imádásra méltó Eucharisztia szentségét, hogy velünk maradhasson és táplálhassa lelkünket; hogy vigasztalhasson és társunk lehessen.

Boldogabbak vagyunk azoknál, akik Jézus földi élete idején éltek, amikor csak egy helyen tartózkodott, hiszen ma a világ minden pontján megtalálhatjuk az Oltáriszentségben.

Szent Elek anyja a saját fiára ismert annak a koldusnak élettelen testében, aki harminc évig a palotája lépcsői alatt élt. „Ó mily későn ismertelek fel!” – zokogott. A lélek az élet elmúltával látja meg azt, akit az Eucharisztiában birtokolt…