Book Creator

A novella

by Annamária Rus

Cover

Loading...
A novella

Gyurkovics Tibor: Nem akarok felnőni
Mi jut eszetekbe a gyermek és a felnőtt szóról?
Írjátok be a képek mellett található vonalakra!
Olvassátok el Aranyosi Ervin Gyerek akarok maradni! című versét, majd beszélgessetek arról, miért jó gyereknek lenni!


Tényleg meg kell nőnöm?
Felnőtté kell válnom?
Nem játszhatok többé?
– Én ezt nem csinálom!
Maradok csak gyerek,
meg sem komolyodom,
gyerekeskedésre
van száz komoly okom!
Játszani akarok,
nem csak pénzt keresni!
Mesehősként élni,
nem a hasznot lesni!
Szép összhangban élni,
állattal, virággal,
barátságban lenni
az egész világgal!
– Anyu, én nem akarok felnőni – mondta Móni, égkék szemét anyjára emelte, kötényét babrálta, melyen egy sárga kacsa volt föltartott fejjel.
– Nem akarsz? Hát mit akarsz? – nézett ki a mosogatásból az anyja, egy lábossal a kezében.
– Kicsi akarok maradni. – Elszántan nézett anyjára, a konyha kövén meredtek a kis cipők.
– Azt nem lehet. Mindenki felnő.
Móni bement a szobába, az ablakhoz állt. Az ablak előtt szürke, bizonytalan körvonalú fák álltak, a köd lassan beborította őket. Hatalmas ágaikkal olyanok voltak, mint elveszett, ormótlan emberek, akik dermedten nyújtogatják a karjukat. Aztán kihúzta a fiókot, nagy mély fiók volt, benne apró emberek, rózsaszín fejükből finom szálú haj meredezett ki. Egyik egy kis ládában feküdt, a másik egy nyitott gyerekházban. Ezeket rendezgette Móni, kiemelte az egyik babát, és a haját fésülte.
Anyja sokára jött be a konyhából. Vizes kezét a kötényébe törölte, megállt a gyerek fölött.
– És mit kell csinálni, ha felnő az ember? – Nagy tekintettel nézett anyjára a kék szemű lány, vallatóan.
– Hát… dolgoznak, mosogatnak, építenek rendes házakat. Nézd, milyen jó lesz, ha rendes házakat tudsz építeni, ha felnősz.
– És még mit csinálnak?
– Mondom. Szeretik egymást…
– Ahogy ti, apuval?
– Igen.
– És hogy szeretik egymást?
– Segítik egymást, nevelik a gyerekeiket.
– Nevelik – sokatmondóan, csöndesen mondta Móni ezt a szót, fejét lehajtotta. Megint a kis fióklakás felé fordult, nézte a babáit. – És hogy szeretik egymást?
– Nagyon.
– Hogy kell azt csinálni?
– Mondom… Egymásért élnek, házat raknak, mint te azt a kis lakást, és benne nevelik a gyerekeiket, jókedvük van, mindig muzsika szól… Táncolnak, moziba mennek.
– Ez az egész?
– Nagyon jó…
– Dédelgetik egymást?
– Kedvesek egymáshoz.
– De dédelgetik egymást?
– Hát már nem gyerekek, felnőttek.
– És sose dédelgetik egymást?
– De… Csak komolyabban. A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak.
PrevNext