Imádunk Krisztus, és áldunk Téged!

Parchment

Gyakran járunk édesanyámmal Csíksomlyóra a meghirdetett templomtakarításokra. Ilyenkor szokott mindig eszembe jutni Szent Ferenc. Mindig elképzelem, ahogy kitakaríttatja a templomokat, és az Oltáriszentséget a legmagasztosabb helyre emeli. Kiharcolja a liturgia megbecsülését, és a liturgikus eszközök tiszteletét. Meghatódva nézem drága templomomat, ahol az Oltáriszentség van. Szent Ferenc azért lett példaképem, mert különös tisztelője volt az Eucharisztiának. A legnagyobb ellentmondás az ő életében az, hogy bár ő az evangéliumra&nbsp;hivatkozva&nbsp;a teljes szegénységet választotta, mégis kiharcolta, hogy mindennek, amivel az Eucharisztia érintkezik, drágának és nemesnek kell lennie.

Örömmel fogadta, mikor elmondtam neki, hogy részt fogok venni az Assisi Szent Ferenc iskolája táborban. Ezt a tábort azóta is a csodák táborának nevezem, aminek a legszebb pillanata a második estén a Szentségimádás volt. Apró kis gyertyákat gyújtottunk óriási fénnyel, és az oltár köré helyeztük őket. A szívem repesett az örömtől és meghatottságtól. Kétszáz gyermek imádkozott egyszerre, és áldotta Istent a Szűzanya lábánál. Lehajtottam a fejem, mert egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Először éreztem azt, hogy Jézus megölel és megvigasztal. Hogy bármi is történik az én életemben, Ő mindig velem van. Először énekeltem teljes szívemből: Áldott legyen az Isten, áldott legyen szent neve!

Az Oltáriszentség előtt fejet hajtok. Eljöttem hozzád, Jézusom, mert számomra nagyon fontos, hogy találkozzam Veled, hogy jelen legyél az én életemben és én a tiédben. Nagy szeretettel hajtok fejet előtted. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben vala, most és mindörökké. Kérlek Téged, segíts minden utamban, irányíts mindig a jócselekedetek felé, és fékezd meg a gonoszt kísértéseiben. Engedd, hogy minden cselekedetemben szelíd és jóságos legyek, embertársaimmal békében legyek, és ellenségeimért imádkozni tudjak. Ámen.

Szent Ferenc, a&nbsp;leggazdagabb&nbsp;szegény&nbsp;

Édesanyám vallásos családban nevelkedett. Sokszor mesélt nekem arról, hogy gyermekkorában hová járt templomba, hittanórára, és hogyan teltek a családban a karácsonyi és húsvéti ünnepek. Van egy kicsi imakönyve, azzal ült le minden ünnep estéjén énekelni. Tízéves lehetett, amikor elkapott valamilyen gyermekbajt, ami nagyon megbetegítette. Egy hétig feküdt hatalmas lázzal, és minden este megkérte a nagynénémet, hogy imádkozzanak együtt.

Élő Ostya, köszöntelek, anyád fia kútja hitünknek, végső útravaló, végtelen isteni jó. Áldott égi Kenyérke, te zengő angyalok étke, bűntől megszabadíts, bűntelen el ne taszíts. Vándorlók mannája, bocsánat dús vacsorája,&nbsp; gyöngéd-bölcs vezető, gyönge szívemnek: erő. Ízes mennyei étel, menny zamatával igézel, üdvösséges edény, én a tiéd s te enyém. Oltalom, édes ajándok, hozzád tér a zarándok,&nbsp; bízó nagy hitet adj, útban enyészni ne hagyj. Hármat higgy e falatban, jóllehet Istened egy van, három, bontva nem egy, itten a három is egy. Kettős természetre: az Isten húsba temetve, tisztán megmaradó, üdv neked isteni Szó. Szintugyanezt a testet, mely Szűztől született meg s függe bánat-fán, látom ez élet után. Látszol most e kenyérben, majdan: fény özönében, öltözeted noha más, mégsem leszel soha más. Téged nem szennyezhet, bárha az emberek esznek, tetszett így magadat adnod e színek alatt. Szíved alázván értünk, lettél, Jézus, az étkünk, hozzám is bekerülj, bús szívemen könyörülj!

Nagyböjt van. Az elcsendesedés időszaka. Ilyenkor szoktam számbavenni hibáimat, gyarlóságaimat, és ebben a negyven napban határozom el, hogy több jócselekedet és kevesebb bűn lesz az életemben. Mindig eszembe jut az első alkalom, amikor szentáldozáshoz járultam, az azt megelőző időszak és annak böjtje. Megpróbáltatások időszaka volt ez, hiszen februárban elvesztettem nagytatámat és az elsőáldozásomra felkészítő pap bácsit is. Édesanyám mondogatta nekem akkoriban: – Meglátod kislányom, megsegít minket a jó Isten!

Csíksomlyó. Ülök a padban, mint már annyiszor, számba veszem gyarlóságaimat és mulasztásaimat. Szentségimádás van. Hálát adok a jó Istennek, hogy megtaláltam a helyem itt, a Szűzanya lábánál. Csendben imádkozom, és időnként felnézek az Oltáriszentségre. Hálát adok a szüleimért, rokonaimért, egészségemért, barátaimért, de a rosszakaróimért is. Mikor felcsendül az égi dallam, szívemet boldogság járja át. Jancsi bácsi gyönyörű hangja a lelkemig hatol. Ez az egyházi ének minden Szentségimádás legmagasztosabb pillanata, és ezért szeretem a legjobban. Áldott legyen az Isten! Áldott legyen szent neve!

amelyeken egy-egy nagy gyertya volt elhelyezve. Ezután a Leányfalu személyszállító jött. Az ötödik hajó a József főherceg hajó volt. Ezt követte a Szent István hajó, amin a pápai legátus és a bíboros térdelt az Oltáriszentség előtt. Ennek a hajónak rakétadurranás jelezte elindulását. Ezután az előbb már említett Zsófia jacht jött. Majd a Jupiter és Linz gőzös következett, melyeknek a fedélzetén a kongresszusra érkezett küldöttségek utaztak. A hajókörmenetet még egy csavargőzös zárta, az elején egy hatalmas kivilágított kereszttel. Ahogy a hajók elindultak, fényárba borult a Duna partja, olyan volt, mintha alászálltak volna a csillagok. Ujjongott a szívem, amikor elolvastam az Oltáriszentség dunai útjáról szóló beszámolót. Megértettem, hogy az utolsó vacsorán Jézus nem akart elszakadni tőlünk fizikailag sem, ezért alapította meg az Oltáriszentséget. Az Oltáriszentség titka: ez az én testem, ez az én vérem. A szentmisében megtestesül, kenyérré és borrá lesz. A Dunán végigvonuló Oltáriszentség, ahogy Pacelli bíboros mondta, a győztes az Oltáriszentség Krisztusa! Mert Jézus az út, az igazság és az élet!

Szent Ferenc Eucharisztia-tisztelete azért volt nagyon erős, mert felismerte, és örömteli tapasztalat volt számára, hogy bárha sokat szenvedett attól, hogy miközben keresi Istent, nem látja – az Eucharisztiában láthatja a láthatatlan Istent.&nbsp; Minderre&nbsp;az első intelmében hívja fel a figyelmet: vegyük észre, hogy az Eucharisztia Isten ajándéka, aki az oltáron, a pap kezében mindennap úgy megalázza magát, mint ahogy annak idején: emberré lett, és megtestesült Betlehemben.&nbsp;

Az első szentgyónásod után megnyugszik a lelked, mert leteszed a terheket. A szentáldozás pedig vigasztalást hoz az életedbe. Lelkesen készültem erre a napra, melynek eseményeire eljött az én szeretett ferences nővérem is, Francesca. Ott állt csendben, szerényen a tömegen túl, örömmel a lelkében. Mikor kijöttem a templomból ennyit súgott a fülembe: – Milyen tiszta lettél! Nem értettem sokáig szavait... Csak tettem buzgón, amit Pénzes József pap bácsi tanított. A szentgyónás és áldozás egyre fontosabbá vált az életemben. Nagytatám utáni kesergésemben a jó Isten segítséget küldött: Erik atyát. Sokat beszélgettem az én ferences atyámmal, ő igazgatta utamat és erősítette hitemet.

Kisgyerekként édesanyám sokszor vitt el szentségimádásra. Emlékszem, ahogy kikerekedett szemekkel csodáltam az aranyszínű csodát az oltáron, és éreztem körülötte a mélységes tiszteletet. Évek múlva kezdtek motoszkálni bennem a kérdések az Oltáriszentségről. Utánaolvasva találtam rá az 1938-as Eucharisztikus kongresszus áldozócsütörtöki eseményeire, melyek meghatottak és magukkal ragadtak. Különösképpen az Oltáriszentség diadalmenete hatott meg, melyet úgy olvastam el, mintha én is ott lettem volna. Elképzeltem, hogy álldogálok a Duna-parton, és figyelem az előkészületeket. Amerre csak nézek, emberek sokaságát látom. Az Erzsébet hidat és a Lánchídat lezárták, és ünnepélyesen kivilágították. Több ezer apró fény gyúlt ki a Duna-part mindkét oldalán a Dunán végigvonuló Oltáriszentség tiszteletére. A Királyi palota, a Citadella, a Koronázó főtemplom, a Halászbástya és a Szent Anna-templom díszvilágítást kapott. Az Oltáriszentséget a Szent István bazilikától körmenetbe vitték a Szent István gőzösre. Tíz vízi jármű sorakozott fel. Közülük háromnak nagy figyelmet tulajdonítottak: József főherceg, Szent István és Zsófia jacht. Elöl ment egy hajó, amelyen egy hatalmas kivilágított kereszt volt. Kétoldalról egy-egy csavargőzös haladt,

Nagymamám szegény kétségbeesetten sírt a konyhában, vigyázva, hogy ne vegyék észre. Egy hét után megadta magát a betegség, édesanyám elindult a gyógyulás útján. Nagymamám felöltöztette melegen, és elvitte a templomba szentségimádásra. - Kisgyerek voltam, nem voltam még elsőáldozó, és az Eucharisztiáról sem tudtam túl sokat. Gyermeki egyszerűségemmel imádkoztam, és szerettem a jó Istent. Hálás voltam azért, hogy meggyógyultam, és örvendtem, hogy édesanyám első útja velem a templomba vezetett. Az Oltáriszentséget néztem mélyen, mert csodálatosan fénylő fehérnek láttam. Rövidesen meggyógyultam. Ez az élményem velem volt elsőáldozásomkor, és velem van mindig, amikor szentáldozáshoz járulok. Szerettem volna még sokszor látni, amit akkor láttam. Viszont látom minden szentségimádáskor a szerényen ott levő Jézust, aki értem, érted és minden emberért meghalt azért, hogy megváltson a bűneinktől. Tiszteld, szeresd és imádd!

Péter Blanka Xénia József Attila Általános Iskola VII.SBS, Csíkszereda

Szentáldozásom után mindig térdre borulok a kis padomban. Összekulcsolt kezemet a szívemre teszem, és megvallom hitemet a legszebb ferences imával. Számomra&nbsp;a legszebb, lelkületemhez a legközelebb álló Oltáriszentség-köszöntő. Ezzel az imával, gyermeki hangon tudom megszólítani Krisztusomat,&nbsp;és ünnepélyesen köszönteni&nbsp;Őt. Erre az imára Szedő Dénes műfordításaiban találtam rá. (Szedő Dénes összes művei I., műfordítások, Szent István Társulat, Budapest, 2011)

Name

Safari may block some audio or video from playing automatically and ‘read to me’ will skip these. You can configure this in Safari’s preferences.