Az Oltáriszentség a boldogságom forrása

Az Oltáriszentség a boldogságom forrása

Perdi Petra
5.B osztály
Turóczi Mózes Gimnázium
Kézdivásárhely

KEDVENC IMÁIM

Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlevő isteni Fölség, Isten és ember, Krisztus Jézus!
Minden áldás élő kútfeje, menny és föld Ura, Istene; akit az angyalok – mint odafenn az egekben – úgy imádnak az Oltáriszentségben.
Én is, méltatlan teremtményed, leborulva imádom szent Fölségedet, és teljes szívemből hálát adok neked, hogy Te, mennyei Fölség, lelkünk eledelére önmagadat adtad az Oltáriszentségben.
Kérlek, Uram, ne vegyelek soha ítéletemre, hanem az üdvösség e szentsége legyen nekem is üdvösségemre. Amen

Boldog Özséb templom ifi csoportja, Kézdivásárhely

Az 52. Eucharisztikus Kongresszus himnusza gitár kisérésével számomra megnyugtató és nagyon szép.

NEKÜNK ADTAD MAGAD
Refrén:
Minden forrásom belőled fakad.
Kenyérben borban nekünk adtad magad.
Jézus, formáld át az életünk!
Minden nap maradj velünk!
1.
Térden állva csodálom titkodat.
Szívem kitárva keresem hangodat.
A csend által szólsz, békéd üzen.
Tudom jól, itt vagy jelen.
2.
Tested, véred értünk áldoztad.
A kereszt fáját miattunk hordoztad.
Isten vagy, de úgy szerettél,
hogy törékeny emberré lettél.
3.
Végtelen benned a szeretet.
Tőled kaphatunk új életet.
Tiszta forrás vagy, mely nem apad el,
megtisztít, az égig emel.

Győzelemről énekeljen

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat,
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!
Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett,
Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett.

Refr.:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Az eucharisztikus kongresszusok kezdetei

Az eucharisztikus kongresszusok a hívek tízezrei, sőt százezrei által ünnepelt, világra szóló eseményei, amelyeknek az Oltáriszentség a középpontja. Számomra megható, hogy az Oltáriszentségbe vetett hitüknek köszönhetően milyen sokan vettek részt a kongresszusok eseményein. A résztvevők határokat íveltek át, és hatalmas, egységes közösségbe fonták a tagokat az egyházba.

A XIX. század közepe táján megfigyelhető az európai országokban, és főként Franciaországban, hogy rendkívüli fejlődésnek indultak az Eucharisztia tiszteletének előmozdítását célzó kezdeményezések.

Vianney Szent János

Az egyháztörténelem eucharisztikus lelkiségű személyiségei közül számomra kiemelkedő Vianney Szent János plébános, mert nekem is a plébánosom sokat jelentett a keresztény életem fejlődésében.
Vianney Szent János, azaz Jean Marie Baptiste Vianney francia plébános volt, aki szent lett és a plébánosok védőszentje. Egyszerűen "Curé d'Ars" néven is ismerik.

Nemzetközi hírnévre tett szert azzal, hogy pásztori tevékenységével, szentekhez illő életével, gyóntatói munkájával, gyökeresen átformálta környezete szellemiségét. Amikor híre ment, egész Franciaországból özönlöttek hozzá a zarándokok gyónni.

Vianney Szent János azt szorgalmazta, hogy a magán imából közös ima legyen. Ezért, az este beálltával haranggal hívta a híveket a templomba a rózsafüzért és az esti imát imádkozni.

Kedves cserkészvezetőm vallomása az Oltáriszentségről

Az egyik alkalommal kezembe került egy folyóirat, amelyikbe a következő történetet olvastam. Egy áldoztatás alkalmával egy szentostya leesett a földre. Az áldozandó már nem fogadta el ezt az ostyát, mert az már ''szennyes'' lett. A misén jelen volt egy kutató is, aki az elesett ostyát a mise végén elkérte. Bevitte a laboratóriumba, és ott a mikroszkóp alá helyezte. A látvány ledöbbentő: az ostya egy működő szívizom-darabbá vált! Ennyi a történet, de ez akkora hatással volt rám, hogy elkezdtem gyűjtögetni az Oltáriszentséggel kapcsolatos csodákat. Tudat alatt ezt megelőzte az, hogy a konvertiták (más vallásból vagy hitetlenből katolikussá vált személyek) életével is foglalkoztam, amatőr módon. Érdekelt, hogy mi késztette arra, ezeket az embereket, hogy ennyire megváltoztassák az életüket. Ez természetesen, nekik sem önerőből történt.
Mindez egy olyan időszakra tevődött, amikor lelki sivatagot éltem át. Több éven keresztül nem voltam gyónni, így nem járultam szentáldozáshoz sem. Húsvét előtti időszakban kerültem el Csíksomlyóra-pár évvel ezelőtt. Az volt a tervem, hogy ott gyónni fogok. De ez nem jött össze. Nem tudtam, hogy a sekrestyében vannak gyóntatószékek, nekem csak az azon kivüliekről volt tudomásom, ezért csupán azokat látogattam végig eredménytelenül.