Őáltala, Ővele, Őbenne.

Őáltala, Ővele, Őbenne.

Név: Szőcs Noémi.
Település: Kovaszna megye, Torja.
Iskola neve: Kicsi Antal Gimnázium. VI. Osztály.
Vezető tanár : Biszak Zsuzsa-Marta
Hittan pályázat, Eucharisztia.

Mennyei Atyánk,
minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő
Krisztust felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk,
barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot,
hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosunk, népünk,
Európa és a világ
lelki megújulására szolgáljon!
Ámen.

Eucharisztikus énekek, amelyeket még a mai napig is tiszta szívvel éneklünk.

Az Eucharisztia a szeretet köteléke”

Minden forrásom belőled fakad - ez a mottója a 2020. szeptember 13-án kezdődő rendezvénynek. Ezt az üzenetet dolgozta fel "NEKünk adtad magad" című dalában Gégény István, a SZEMlélek főszerkesztője. A médiaszakembernek 1997 óta születnek dalai, részt vett az imperfectum együttes megalapításában is.
A nekdal.hu honlapon a dal videóklipje mellett letölthető a stúdiófelvétel, az énekmentes – karaoke – változat, valamint a dal kottája és akkordos szövege.
Fontos szempont volt a megalkotásánál, hogy a szöveg a kor nyelvén, hűen fejtse ki a kongresszus mottójának üzenetét, eközben a dallam egyszerű legyen, így minél többen énekelhessék, templomi kórusok, közösségek is könnyen megtanulhassák, előadhassák.

1.NEKÜNK ADTAD MAGAD! (Gégény István és barátai)

2.GYŐZELEMRŐL -EUCHARIST & Friends

3.Közelebb, közelebb Uram hozzád..

4.Szentlélek jöjj, lobogó láng .L.E.SZ.feldolgozás

EUCHARISZTIKUS HIMNUSZ.

Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat,
Millió szív összecsengjen, magasztalja az Urat!
Krisztus újra földre szállott, vándorlásunk társa lett,
Mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Egykor értünk testet öltött, kisgyermekként jött közénk,
A keresztfán vére ömlött váltságunknak béreként.
Most az oltár Golgotáján újra itt a drága vér,
Áldozat az Isten-Bárány, Krisztus teste a kenyér.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

Zúgjon hát a hálaének, szálljon völgyön, tengeren,
A szeretet Istenének dicsőség és üdv legyen.
Az egész föld legyen oltár, virág rajta a szivünk,
Minden dalunk zengő zsoltár, tömjénillat a hitünk.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod,
Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod!
A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa,
Most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett,
Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!

AZ EUCHARISZTIA-TISZTELET KIALAKULÁSA

Az Eucharisztia saját ünnepe az Úrnapja, amit a világegyház a pünkösd nyolcadát követő csütörtökön tart. Számos országban ilyenkor körmenettel tisztelegnek Krisztus teste előtt, az átváltoztatott ostyát ilyenkor a pap az erre a célra kialakított díszes szentségmutatóba helyezi, s baldachin alatt hordozza körbe a hívekkel együtt énekelve és imádkozva. Az Úrnapját először 1246-ban tartották meg Liége-ben, amikor egy apáca látomásának hatására a helyi főesperes, Jacques Pantaléon körmenetet rendelt el. Alig néhány évvel később Pantalèont IV. Orbánt néven pápává választották, s az egyházfő 1264-es Transiturus című bullájában az egész világon elrendelte az Úrnapját, az ünnepi szertartásrend kidolgozását pedig Auqinói Szent Tamás végezte el. Az Úrnap megünneplésének elterjedésével vált szokásossá az Oltáriszentség körülhordozása, de általánossá csak a 15. századtól lett.

Ellenreformáció idejében az Eucharisztia tisztelete újra megerősödött, mintegy ellen például a szentséget egészen másképp értelmező protestátok számára. A protestánsok Úrvacsorának nevezik, és nem is tekintik Krisztus valóságos jelenlétének, felfogásuk szerint a kenyér és bor csak jelkép. Míg az ellenreformáció fellendítette az Eucharisztia-tiszteletet, népszerűsítette a hívők gyakori szentáldozáshoz járulását, az egyházban felbukkanó szélsőséges csoport, a janzenisták éppen hogy az életben egy-két alkalommal történő áldozást propagálták. A Cornelius Jansen leuveni teológiatanár és Michel De Bay yperni püspök nevével fémjelzett, nem csekély népszerűségnek örvendő mozgalom vélekedése szerint Krisztus közöttünk lévő jelenléte olyan fenséges és megrendítő titok, hogy a gyarló földi ember nem is méltó arra, hogy megközelítse, „táplálkozzon vele”. A terjedő janzenista nézetek negatív hatásának a jezsuiták szolgáltattak ellenpólust a Jézus szíve-tisztelet meghonosításával.
A felvilágosodás a francia forradalom és a liberalizmus egyre terjedő eszméi az Eucharisztia-tiszteletet némiképp elhalványították, ami a 19. század végén új erőre kapott. A vallást elvető államtól és a szekularizációtól idegenkedő papoknak és hívőknek egyre több társulatuk alakult a hitélet védelmére; imacsoportok, oltáregyletek jöttek létre Európa-szerte, az Eucharisztia tisztelete is fellendült. Míg Németországban javában dúlt a kultúrharc állam és egyház között, Franciaországban pedig az elvilágiasodott Harmadik Köztársaság egyre-másra hozta az egyházat ellehetetlenítő törvényeket, Lille-ben megtartották az első nemzetközi eucharisztikus kongresszust.

Az 1905-ös római világkongresszuson maga X. Piusz pápa , az Eucharisztia nagy tisztelője is részt vett, aki elhatározta, hogy ezután valamennyi világkongresszusra elküldi hivatalos követét. Fényes külsőségek között zajlott az 1912-es bécsi, szerényebb és inkább lelki megújulást hirdetve az 1913-as máltai és 1914-es lourdes-i, de sajnos az első világháború és az utána következő feszült nemzetközi helyzet miatt a következő kongresszust csak 1922-ben tartották meg, Rómában. 1926-ban Cichagóban rendezték meg az eucharisztikus világkongresszust, amely Gergely Jenő történész szavaival élve.

Kongresszuson közel egymillióan járultak szentáldozáshoz, hatvanezer tagú kórus énekelt, a főünnepségeknek helyt adó stadionban a Szent Péter- bazilika főoltárának hű másolatánál mondták a szentmisét. Azonban nemcsak a minden képzeletet felülmúló külsőségek miatt jelentős a chicagói kongresszus, hanem mert magyar küldöttség is részt vett rajta Csernokh János prímás vezetésével. 1928-ban Sydey, 193ö-ban, Hippói Szent Ágoston halálának 1500 éves jubileumára emlékezve Karthágó, 1932-ben pedig a Szent Patrik partraszállásának 1500. évfordulóját ünneplő Dublin adott otthont az eucharisztikus világkongresszusnak. Az 1934-es Buenos Aires-i kongresszus (32.) külön jelentős: itt képviselte először a pápát kúriai bíboros, Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár személyében. 1937-ben a Fülöp-szigeteki Manilában gyűltek össze az Eucharisztia tiszeletére.

EUCHARISZTIKUS EGYHÁZTÖRTÉNELEM ÉS ANNAK SZEMÉLYISÉGEI.

Egyháztörténelem alatt Jézus Krisztus egyházának történetét értik, vagyis az ő tanításait és példáját alapul elfogadott valláserkölcsi egyesületnek (kereszténység) keletkezését, elterjedését, belső fejlődését, tanait, szertartásait, külső szervezetét, a világra gyakorolt hatását, ezzel folytatott küzdelmeit, történetét tudományosan, azaz kritikailag megvizsgált és hiteleseknek talált adatok alapján, illetve oknyomozó módon – vagyis az események között az okszerű összefüggést kikutatva és feltüntetve, lehetőleg részrehajlatlanul – előadja. Bizonyos értelemben a vallástörténet egyik ága.

Az őskeresztyénségtől fogva Krisztus egyházban mindig éltek az Úrvacsora sakramentumával. Különböző képzetek kapcsolódtak hozzá, misztikus elképzelések is megfogalmazást nyertek, de az Oltáriszentség sarok tanításai nem váltak kötelezővé (átalakulás, áldozás, szentségimádás). Az eucharisztia szót maga Jézus használta, hálákat adott az úrvacsora szereztetésekor az áldozat ,az áldozás vagyis a mise kialakulásában szerepe volt annak, hogy a szeretetvendégségre (agapé) a gazdagabbak kenyeret, bort, olajat és lisztet hordtak össze és ezeket az adományokat áldozati ajándékoknak, áldozatoknak nevezték, amiket a gyülekezet vezető hálaadó imádsággal szentelt fel (eücharisztein).