Minden forrásom belőled fakad

Kedvenc imám az Oltáriszentségről

,,Dicsértessél és áldassál, tiszteletre legméltóbb Oltáriszentség, oly nagy dicsőséggel és méltósággal, mint a legszentségesebb Szentháromság mindenhatóságával maga magát benned dicséri,
üdvözlégy minden helyen és minden időben mindörökké, mert azt megérdemled, oh Uram!
Ki nekünk ezen tiszteletes Szentségben nemcsak emberségedet, de még Istenségedet is adod. Ámen.

( Forrás: Imádságos és énekeskönyv)

Legkedvesebb énekem az Oltáriszentségről

Égből szállott szent kenyér (SZVU 114)

Égből szállott szent kenyér,
Értünk ontott drága vér:
Hittel áldunk és imádunk,
Bár az elme föl nem ér.
Véghetetlen Istenség,
Szerető nagy kegyesség!
Az oltáron velünk áldjon
Tégedet a föld s az ég.
Ó mennyei seregek!
Velünk egyesüljetek:
Tiszta lelkek, az Istennek
Irgalmáról zengjetek.
Nap, hold s fényes csillagok
Imádságra gyúljatok:
Hitünk fénye őt dicsérje,
Kit ragyogva áldotok.
Legyen egy szív, egy lélek
Azokban, kik dicsérnek.
Ó nagy Isten! e szentségben
Nyerjék meg, mit remélnek.
Reménységünk csak te vagy,
Jézus, kérünk, el ne hagyj:
Légy vezérünk, s hogy célt érjünk,
Országodba befogadj.
Jegyzetek

A szerző, Tárkányi Béla

( Forrás: Wikipédia)

A szerző, Tárkányi Béla

,,Óh Uram, te lettél a mi menedékünk!"

- Történetek az Eukarisztikus Világkongresszukról-

A közelmúltig nem igazán hallottam a katolikus egyház ezen világméretű rendezvényéről (ellentétben az Ifjúsági Világtalálkozóval), az Eucharisztikus Világkongresszusról. Csak, mikor kiderült, hogy 2020-ban a ,,közelben" lévő Budapesten szervezik meg, akkor kezdtem érdeklődni. Tavalyi év elején nagyon vártam. Bár még terveztünk semmit, mégis nagyon vágytam rá, hogy elmehessek. Aztán egy szempillantás alatt minden megváltozott. Szükségállapot, karantén, járvány. Ugye ismerős? Először azt hittem hamar vége lesz. De most már szinte biztos, hogy a tervezett formában nem lesz megtartva az Eucharisztikus Világkongresszus. Az elején nagyon szomorú voltam, de olvasva a rendezvény történetét, a történelmi személyek példamutatásán keresztül megtanultam remélni és jobban bizni Istenben. Lássunk egy pár ilyen történetet:

Az első ilyen történet, rögtön már a rendezvény megjelenéséhez kapcsolódik(XIX. század). Szervezője a francia Tamisier Mária Márta. Megdöbbentett a kitartása és a bátorsága. Hiszen egy bizonytalan(akárcsak napjainkban) korszakban látott neki a zarándoklatok szervezésének, ugyanis Európában terjedtek az ateista, egyházellenes elméletek. Az Egyházi Állam is veszélybe került(lásd. Olaszország egyesitése). Észak-Amerikában a Klu-Klux-Klan fenyegette a katolicizmust. Ilyen politikai körülmények között hatalmas lelki erőre volt szükség.

A második ilyen történet a XXIII. Eucharisztikus Világkonresszuson történt, Bécsben. 1912 őszén, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában gyűltek össze a hivek, elsősorban Közép-Európa multikultúrális vidékeiről.
De egy váratlan körülmény kötbeszólt. Egész nap esett az eső (akárcsak a 2019-es pápalátogatáson). Az emberek azonban mindvégig ott voltak és imádkoztak a szakadó esőben. Nyolcvanezren vettek részt ezen az eseményen.

Az Eucharisztiát különösen tisztelő példaképem

- Szent II. János Pál pápa-

Ezen időszak meghatározta egész további életét.
1942-ben döntötte el, hogy pap szeretne lenni. Először szerzetes akart lenni, de a krakkói érsek bíztatására végül egyházmegyés papként kezdett szolgálni. (Tanulmányai alatt két doktorátust is szerzett).
1958 szeptember 28.-án szentelték püspökké (ezzel ő lett a lengyel egyház történetében a legfiatalabb pap, akit püspökké nevezett ki a pápa).
Húsz évvel később 1978 október 16.-án a bíborosi kollégium pápává válaszotta.

II. János Pál pápa 1920 május 18.-án született a lengyelországi Wadowice-ben, Karol Józef Wojtyla néven.
Életében sok megpróbáltatásnak érte. Fiatalon elveszitette közeli családtagjait. Nővére Olga már születése előtt meghalt, édesanyját kilenc(Emilia), orvos bátyját Edmundot tizenkét évesen vesztette el, végül huszonegy meghalt mindenkori példaképe, az édesapja, id. Karol Wojtyla.
De nem csak a magánéletében érték megpróbáltatások, ugyanis a 20. század viharai Lengyelországot sem kimélték. Népének előbb a nácizmus, majd később a kommunizmus igája alatt kellet sínylődnie. Még háború előtt (1938), édesapjával Krakkóba költözött, színész szeretett volna lenni. A világháború alatt illegális színjátszókör tagja volt. De az élet kötbeszólt, sajnos anyagi helyzetük miatt elkellett hagynia a ,,Rapszódia színházat", ahol addig kitűnően szerepelt. Ezután rövid időn keresztül dolgozott boltosként, pincérként, majd fizikai munkás volt egy kőbányában, végül pedig egy vegyi üzemben.