Loading...
SIMON MÁGUS és a simóniaLoading...
Simon mágus egy ókori személy volt, aki szerepel az újszövetségi Bibliában, az Apostolok cselekedeteiben. Tudjuk róla, hogy varázslással foglalkozott, és tetteivel ámulatba ejtette a tömegeket. Szamariában hallotta prédikálni Fülöp apostolt és látta, hogy sokan megkeresztelkedtek. Ő is beállt a sorba és felvette a kereszténységet.
Később tovább utazott és találkozott Péter apostollal, aki a Szentlelket hívta le a megkeresztelt emberekre.
Később tovább utazott és találkozott Péter apostollal, aki a Szentlelket hívta le a megkeresztelt emberekre.
Látta, hogy a Lélek hatására milyen csodák történnek és csodálta a Lélek erejét. Ám azt hitte, hogy a Lélek is valamiféle varázs-eszköz, így Péter elé állt és pénzt ajánlott fel neki a Szentlélekért!
Péter szent haragra gerjedt és "átkot mondott" Simonra aki úgy vélte, hogy Isten Szentlelkét pénzért megkaphatja.
Péter szent haragra gerjedt és "átkot mondott" Simonra aki úgy vélte, hogy Isten Szentlelkét pénzért megkaphatja.
Innen ered a simónia kifejezés, amikor pénzért, vagy valamiféle anyagi beszolgáltatásáért szellemi hatalmat akarunk szerezni.
A simónia bűn!
A simónia később a történelem során fel-felbukkant! Az ókor végén a kereszténység felszabadulása után előkelőségek is pénzért vásároltak egyházi tisztségeket.
A simónia bűn!
A simónia később a történelem során fel-felbukkant! Az ókor végén a kereszténység felszabadulása után előkelőségek is pénzért vásároltak egyházi tisztségeket.
Simon mágus egy ókori személy volt, aki szerepel az újszövetségi Bibliában, az Apostolok cselekedeteiben. Tudjuk róla, hogy varázslással foglalkozott, és tetteivel ámulatba ejtette a tömegeket. Szamariában hallotta prédikálni Fülöp apostolt és látta, hogy sokan megkeresztelkedtek. Ő is beállt a sorba és felvette a kereszténységet.
Később tovább utazott és találkozott Péter apostollal, aki a Szentlelket hívta le a megkeresztelt emberekre.
Később tovább utazott és találkozott Péter apostollal, aki a Szentlelket hívta le a megkeresztelt emberekre.
Innen ered a simónia kifejezés, amikor pénzért, vagy valamiféle anyagi beszolgáltatásáért szellemi hatalmat akarunk szerezni.
A simónia bűn!
A simónia később a történelem során fel-felbukkant! Az ókor végén a kereszténység felszabadulása után előkelőségek is pénzért vásároltak egyházi tisztségeket.
A simónia bűn!
A simónia később a történelem során fel-felbukkant! Az ókor végén a kereszténység felszabadulása után előkelőségek is pénzért vásároltak egyházi tisztségeket.
Sajnos, abban az időben az egyházi tisztségeket a császár osztogatta és annak adta, akinek akarta, nem pedig annak aki annak a méltóságnak a viselésére alkalmas.
Így eshetett meg az, hogy olyan személyekből is pap lett, aki valóságban csak parancsolgatni akart, vagy épp kíváncsi volt mások bűneire a gyónásban, vagy kényelemben akart élni...
Így eshetett meg az, hogy olyan személyekből is pap lett, aki valóságban csak parancsolgatni akart, vagy épp kíváncsi volt mások bűneire a gyónásban, vagy kényelemben akart élni...
A tanítványok pedig Jeruzsálemből minden irányba elmentek, és mindenkinek hirdették az örömhírt. Fülöp Samária városába ment, és ott Krisztust hirdette az embereknek. Sokan hallgatták, és látták a csodákat, amelyeket tett. Mindannyian nagy figyelemmel hallgatták, amit mondott. Sok emberben gonosz szellemek voltak. Ezek a gonosz szellemek hangos kiáltással kijöttek az emberekből, és sok béna és nyomorék meggyógyult. Ezért nagy öröm lett az egész városban. Volt a városban egy Simon nevű varázsló. Mielőtt Fülöp Samáriába jött volna, ez a Simon a varázslataival már hosszú ideje becsapta az embereket. Az egész városban mindenki csodálta Simont. Ő meg azt mondta magáról, hogy igen nagy hatalma van. Ezért Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki odafigyelt és hallgatott rá. Úgy nevezték, hogy „Nagyhatalmú”, és azt gondolták, hogy ez az Isten ereje. Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta becsapta őket a varázslataival. De amikor Fülöp hirdette nekik az Isten királyi uralmáról és Jézus Krisztusról szóló örömhírt, az emberek (férfiak és nők is) hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek. Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Közben Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták az Isten beszédét. Ezért Pétert és Jánost Samáriába küldték. Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet. Ezek a hívők már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk. Amikor Péter és János rátették a kezüket a samáriai hívőkre, azok is megkapták a Szent Szellemet. Simon látta, hogy akire az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt akart adni az apostoloknak, és azt mondta: „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!” Péter erre így válaszolt: „Pusztulj el örökre te is, meg a pénzed is, mert azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted! Te nem kaphatod meg ezt, mert a szíved nem tiszta Isten előtt! Változtasd meg gondolkodásodat és egész életedet! Hagyd el gonoszságodat, és imádkozz az Úrhoz! Akkor talán megbocsátja neked, hogy ezt gondoltad, mert úgy látom, egészen tele vagy keserűséggel, és a bűn uralkodik rajtad.” Simon így válaszolt: „Kérlek benneteket, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”
A tanítványok pedig Jeruzsálemből minden irányba elmentek, és mindenkinek hirdették az örömhírt. Fülöp Samária városába ment, és ott Krisztust hirdette az embereknek. Sokan hallgatták, és látták a csodákat, amelyeket tett. Mindannyian nagy figyelemmel hallgatták, amit mondott. Sok emberben gonosz szellemek voltak. Ezek a gonosz szellemek hangos kiáltással kijöttek az emberekből, és sok béna és nyomorék meggyógyult. Ezért nagy öröm lett az egész városban. Volt a városban egy Simon nevű varázsló. Mielőtt Fülöp Samáriába jött volna, ez a Simon a varázslataival már hosszú ideje becsapta az embereket. Az egész városban mindenki csodálta Simont. Ő meg azt mondta magáról, hogy igen nagy hatalma van. Ezért Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki odafigyelt és hallgatott rá. Úgy nevezték, hogy „Nagyhatalmú”, és azt gondolták, hogy ez az Isten ereje. Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta becsapta őket a varázslataival. De amikor Fülöp hirdette nekik az Isten királyi uralmáról és Jézus Krisztusról szóló örömhírt, az emberek (férfiak és nők is) hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek. Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Közben Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták az Isten beszédét. Ezért Pétert és Jánost Samáriába küldték. Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet. Ezek a hívők már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk. Amikor Péter és János rátették a kezüket a samáriai hívőkre, azok is megkapták a Szent Szellemet. Simon látta, hogy akire az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt akart adni az apostoloknak, és azt mondta: „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!” Péter erre így válaszolt: „Pusztulj el örökre te is, meg a pénzed is, mert azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted! Te nem kaphatod meg ezt, mert a szíved nem tiszta Isten előtt! Változtasd meg gondolkodásodat és egész életedet! Hagyd el gonoszságodat, és imádkozz az Úrhoz! Akkor talán megbocsátja neked, hogy ezt gondoltad, mert úgy látom, egészen tele vagy keserűséggel, és a bűn uralkodik rajtad.” Simon így válaszolt: „Kérlek benneteket, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”
Fogalmak:
Simónia: azt jelenti amikor valaki pénzért, meg akar kapni valamilyen szentséget. például egy asszony elmegy a pahoz és azt mondja: "Atya! Adok magának 30 000 Ft-ot, de áldoztassa meg az unokámat, annak ellenére, hogy se hittanra nem jár, se templomba!"
Ezt az ajánlatot megtenni is és elfogadni is bűn!
Pénzen nem lehet megvenni Isten Szentlelkét! Hiszen a szentségek mind a Szentlélek által jönnek létre!
Invesztitúra: Az , amikor egy egyházi méltóságot (püspök, bíboros, pápa...stb) nem egyházi személy adományoz, hanem egy világi hatalom, például a császár, vagy a király. Természetesen pénz ellenében.
Simónia: azt jelenti amikor valaki pénzért, meg akar kapni valamilyen szentséget. például egy asszony elmegy a pahoz és azt mondja: "Atya! Adok magának 30 000 Ft-ot, de áldoztassa meg az unokámat, annak ellenére, hogy se hittanra nem jár, se templomba!"
Ezt az ajánlatot megtenni is és elfogadni is bűn!
Pénzen nem lehet megvenni Isten Szentlelkét! Hiszen a szentségek mind a Szentlélek által jönnek létre!
Invesztitúra: Az , amikor egy egyházi méltóságot (püspök, bíboros, pápa...stb) nem egyházi személy adományoz, hanem egy világi hatalom, például a császár, vagy a király. Természetesen pénz ellenében.
Az ókorban, 313-ban Nagy Konstantin császár ugyan megszüntette a hivatalos keresztény üldözést, de Ő, a császár osztogatta az egyházi földbirtokokat és az azzal együtt járó méltóságot is. Például egy püspökség alá húsz falu és öt város tartozott. Ki legyen e falvak és városok lelki vezetője? Kiválasztott valakit....aki sokat tudott fizetni...és annak adományozta. Sajnos így sok püspök és sok bíboros került hatalomra akik nagyon bűnös és erkölcstelen életet éltek.
Évszázadokon át küzdöttek a jó pápák azért, hogy ne a király, vagy a császár iktassa be a püspököket. Képzeld csak el, hogy a pápának le kellett térdelnie a király előtt, aki gyűrűt húzott a jelölt ujjára, majd átvette a pénzt és kitöltötték a papírokat az illető jelölt nevére.
Milyen csúnya ez! Megvesztegetés! A lelki elöljárókat Isten válassza! A királyokat is a jó Isten választotta ki régen és nem fordítva!
Évszázadokon át küzdöttek a jó pápák azért, hogy ne a király, vagy a császár iktassa be a püspököket. Képzeld csak el, hogy a pápának le kellett térdelnie a király előtt, aki gyűrűt húzott a jelölt ujjára, majd átvette a pénzt és kitöltötték a papírokat az illető jelölt nevére.
Milyen csúnya ez! Megvesztegetés! A lelki elöljárókat Isten válassza! A királyokat is a jó Isten választotta ki régen és nem fordítva!
MEG KELL TANULNI!