Book Creator

Tündérország titkai

by Melinda Burja-Veinberger

Cover

Loading...
Loading...
Tündérország titkai
Aranyosi Ervin: Pocsolya

Az okos felnőttek nem értenek engem.
Miért kelt jó érzést egy pocsolya bennem?
Miért jó megállni, benne tapicskálni,
a nagy pocsolyából, sok kicsit csinálni?
– Áh, úgy sem mondom el! Te ezt úgy sem érted,
mert neked nehézség, akadály az élet,
Én meg csak élvezem, ahogy a víz freccsen,
hagyom, hogy az eső az arcomra essen…
Forrás: https://versek.aranyosiervin.com/a-nap-gondolata/aranyosi-ervin-pocsolya/
GONDOLATÉBRESZTŐ
Valószínűleg veled is megtörtént már az, hogy úgy érezted, a felnőttek nem értenek meg, nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy.

- Milyen érzéseket váltott ki belőled ez a helyzet?

- Kinél találtál megértésre?

- A későbbiekben sikerült-e megbeszélned az adott felnőttel a problémát? Sikerült közös nevezőre jutnotok?

- Szerinted mi lehet az oka annak, hogy a felnőttek sokszor nem értik meg a fiatalokat?
Nemcsak te küzdesz ilyen problémákkal, hanem történetünk főszereplője is, aki már izgatottan várja, hogy megismerkedjetek.
Egy játékra hív téged. Azt kéri tőled, hogy fejtsd meg az alábbi linken található keresztrejtvényt. Ha ügyesen dolgozol, a megfejtésből megtudod, milyen mesei lény ő!
Játékra fel!
Olvasd el figyelmesen a meseregény alábbi részletét, hogy meg tud oldani a hozzá kapcsolódó feladatokat!
Szabó Magda: Tündér Lala
(részlet)
A tündérkirálynő rosszul aludt mostanában. Ez nem volt jellemző a tündérekre: Tündérország lakói jó alvók voltak, s Írisz királynő se különbözött népétől, csak az utóbbi időben voltak nyugtalanabbak az éjszakái, amióta a fiával annyi baj volt. Lala, a királyfi, minél inkább nőtt, annál több gondot okozott anyjának és nevelőjének.

Nem mintha a királyfi valami különösen gonosz kisfiú lett volna, ezt még Aterpater, a varázsló se merte állítani – pedig Aterpater, ha tehette, szívesen talált hibát másokban –, csak hát Lala olyan nem szabályos tündérgyerek volt, mindig mást akart csinálni, mint ami egy tündérhez illik. Nem szeretett rubintáncot táncolni, szappanbuborékban utazni, az alapfokú varázslást gyakorolni, amit a tündériskola alsó osztályaiban tanultak, vagy éppenséggel semmit se tenni, csak üldögélni és beszélgetni a virágok között, ami minden tündér kedves szórakozása volt.
Lala mindig matatott valamit, bontott, szerelt, kalapált; a Tárgyak, amelyek éppen olyan halhatatlanok voltak Tündérországban, mint maguk a tündérek, már voltak is panaszt tenni a királynőnél, hogy Lala, ha nem tud mást kitalálni, kicsavarja a palotában a székek lábát, és megpróbál újat faragni, vagy másképpen visszatenni őket, ami igazán ellenkezik az örök békével, amelyet a tündérek és a Tárgyak egymással kötöttek. „Mit szólnál hozzá, királynő – kérdezte egyszer felháborodottan a gyémántasztal, aki olyan öreg volt már, hogy szakálla fürtjei, mint valami terítő kristálybojtjai, lógtak le a lapjáról –, ugyan mit szólnál hozzá, Írisz, ha a te lábadat csavarná ki valaki, és elkezdené esztergálni? Örülnél? Ugye, nem? Hát akkor légy szíves, és beszélj a királyfival!”

Írisznek mostanában mindig figyelmeztetnie kellett Lalát valamiért. Míg fia pici volt, csupa öröm volt találkoznia Omikronnal, a tündérek nevelőjével, csak jót hallott a gyerekéről; ám ahogy Lala nőtt, Omikron arca egyre felhősebb lett, valahányszor a királynőt meglátta. Tanul a fiú – mondta Omikron –, tanul az, de mindig máson töri a fejét, mint amin kellene. 
PrevNext