Ozsváth Judit
József Attila: Eszmélet
magamról...
Loading...
Loading...
lelki utamról...Loading...
Lelki mestereimLoading...
A taizéi Roger testvérLoading...
Richard Rohr OFMLoading...
Eckhart TolleLoading...
Ramana Maharshiutitársakkal...
hallgatókkal
gyerekekkel
kollégákkal
meg Franz Kett pedagógiájával
Richard Rohr gondolatai...
A bibliai kinyilatkoztatás fokozatosan egy egészen másfajta tudatosságot bontakoztat ki, egy újjáteremtett ént, és végül egy teljes „identitás-transzplantációt” vagy identitásmegvalósítást, ahogyan ezt Jézusban és Pálban is látjuk. A szent szöveg lassan, apránként egy egészen más értelmezését adja annak, aki vagy. Erre hív meg téged. Te nem önmagadé vagy. Az életed nem rólad szól: te szólsz az Életről! Fokozatosan „lemetszenek” különálló szőlővesszőként és visszaoltanak az életnek és a szeretetnek és Istennek a Nagy Szőlőtőjére. Amint tudatosan vissza vagy csatlakoztatva a Forrásra, az életed sokkal több gyümölcsöt hoz a világ számára (Jn 15, 1-5).
Úgy tűnik‚ Szent Pál ezt jól megértette, mivel elég drámai módon történt meg vele. Így írt: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2, 20). A spirituális úton eljutsz ahhoz a naphoz, amikor tudod, hogy nem csak a saját életedet éled önmagadtól. Megérted, hogy Valaki Más él benned és általad, és ezért egy sokkal Nagyobb Misztériumnak vagy része. (...)
Egyetlen bibliai szerző sem nevezte meg azt, amit mi most „Szentháromságnak” nevezünk, de Pálnak volt egy mély ösztönös meggyőződése a rajta keresztülhaladó szentháromságos áramlásról. Eljutott oda, hogy tudja azt, hogy ő aligha „kezdeményez” bármit is, inkább minden megtörténik vele. Ez ugyanaz a változtatás, amelyet, mindannyiunknak meg kell tenni. Mint az isteni foganás Máriában, végül ráébredsz, hogy sokkal inkább veled történik (minden), mintsem, hogy te teszel bármit is. Úgy tűnik Istennek nincs másra szüksége, mint a te „igen”-edre, amely hajlik arra, hogy folyamatosan bukkan elő, ahogy növekszel a belső szabadságban.
Ez a megértés egy teljesen más értelmet ad neked, mint személynek; a személy sokkal inkább egy „valami által való hangzás” (per-sonare), mintsem egy autonóm valami. Ezt értem az identitás átültetésen, és ez az, amit alapvetően a megtérésen értünk. Nem arról van szó, hogy csatlakozunk egy új csoporthoz vagy egyházhoz, hanem elkezdünk megismerni egy új és lényegi ént. (T. T. fordítása)
A bibliai kinyilatkoztatás fokozatosan egy egészen másfajta tudatosságot bontakoztat ki, egy újjáteremtett ént, és végül egy teljes „identitás-transzplantációt” vagy identitásmegvalósítást, ahogyan ezt Jézusban és Pálban is látjuk. A szent szöveg lassan, apránként egy egészen más értelmezését adja annak, aki vagy. Erre hív meg téged. Te nem önmagadé vagy. Az életed nem rólad szól: te szólsz az Életről! Fokozatosan „lemetszenek” különálló szőlővesszőként és visszaoltanak az életnek és a szeretetnek és Istennek a Nagy Szőlőtőjére. Amint tudatosan vissza vagy csatlakoztatva a Forrásra, az életed sokkal több gyümölcsöt hoz a világ számára (Jn 15, 1-5).
Úgy tűnik‚ Szent Pál ezt jól megértette, mivel elég drámai módon történt meg vele. Így írt: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2, 20). A spirituális úton eljutsz ahhoz a naphoz, amikor tudod, hogy nem csak a saját életedet éled önmagadtól. Megérted, hogy Valaki Más él benned és általad, és ezért egy sokkal Nagyobb Misztériumnak vagy része. (...)
Egyetlen bibliai szerző sem nevezte meg azt, amit mi most „Szentháromságnak” nevezünk, de Pálnak volt egy mély ösztönös meggyőződése a rajta keresztülhaladó szentháromságos áramlásról. Eljutott oda, hogy tudja azt, hogy ő aligha „kezdeményez” bármit is, inkább minden megtörténik vele. Ez ugyanaz a változtatás, amelyet, mindannyiunknak meg kell tenni. Mint az isteni foganás Máriában, végül ráébredsz, hogy sokkal inkább veled történik (minden), mintsem, hogy te teszel bármit is. Úgy tűnik Istennek nincs másra szüksége, mint a te „igen”-edre, amely hajlik arra, hogy folyamatosan bukkan elő, ahogy növekszel a belső szabadságban.
Ez a megértés egy teljesen más értelmet ad neked, mint személynek; a személy sokkal inkább egy „valami által való hangzás” (per-sonare), mintsem egy autonóm valami. Ezt értem az identitás átültetésen, és ez az, amit alapvetően a megtérésen értünk. Nem arról van szó, hogy csatlakozunk egy új csoporthoz vagy egyházhoz, hanem elkezdünk megismerni egy új és lényegi ént. (T. T. fordítása)