Nemes István: Bemutatkozás

Sztevanovity Zorán:
Apám hitte

Nemes István

Hitoktató, Szent László Római katolikus Líceum, Nagyvárad
Módszertanos tanár, Országos Magyar Továbbképző Központ, Nagyvárad

„… Az élet játék. A játéknak három alapfeltétele van:
«Az első, hogy a a játékot csak teljes szívvel-lélekkel érdemes játszani.
A második alapfeltétel, hogy a játékszabályokat be kell tartani, komolyan kell venni.
A harmadik feltétel pedig, hogy tudd róla, hogy csak játék.»

Különösen igaz ez szerepeidre, amelyeket az életed színpadán játszol. A szerep sosem tölti ki egész valóságodat. (...) Mind elmúlik, s mégis nagyon fontos. Értelme van mindegyiknek, bennük mutatkozik meg Isten. ”

(Mustó Péter)

A bölcső

1976-ban születtem a Nyárádmente egy kis, eldugott, földszagú zsákfalujában, Kendőben. Régóta elköltöztem már, de azóta is hordozom magamban ezt az illatot, tájat, közösséget. Ennek nyomait, morzsáit keresem és találom mindenütt: a nyár végén bólogató kannamosóban, csakúgy az emberek mosolyában és jóságában, nagy számú fogadott hazáim igazi otthonomat idéző képeinek másában.

Azt hiszem, szülőföldem nosztalgiája Ariadné fonala életen át tartó keresésemben. Talán Istenre is csak abban a fűszálban ismerek rá, amely úgy lengedez, mint ott, az első élmények és benyomások homályos bölcsőjében.

Alma mater

Úton vagyok, évszakokon, évtizedeken, életszakaszokon át...

...haza, ahonnan jövök...

...haza, ahová tartok...

Állomásaim – reményem ez – a hazataláló keresés és hazaterelő Vezetés párbeszédének állomásai is egyben.

Vehetjük bármelyiket: az első mintegy húsz évet, mely a bölcső és bagoly közötti ingamozgásban zajlott. Az alma matert, a Bolyait, amely serdülni, és eszmélkedni tanított. A gyulafehérvári SIS-t, amely a Nagyernyei iskola után talán a legtöbbet adta emberileg, hitben, életfelfogásban.

De vehetjük akár a többit is. Kolozsvárt, évszázados tornyaival és katolikus líceumával, ahol hivatásom első bizonytalan lépéseit megtettem. Csíkszentgyörgyöt és Tusnádot, ahol az otthon visszfénye talán a legfényesebben ragyogott vissza rám eddigi életemből. S végül Nagyváradot, Szent László napfényes városát, útonlevésem jelenlegi állomását.

Tanulni és tanítani a reményt

Egyik mesterem mesélte: megkérdezett egy gyereket, hol volt, mielőtt megszületett? „A jó Isten szívében." – jött habozás nélkül, azonnal a tömör, velős válasz.

Azt hiszem, ezt tanítani a feladat: úton lenni a jó Isten szívéből – másik reményem ez – a jó Isten szívébe. S néha talán ráeszmélni, hogy már most is ott vagyunk.

De ezt nem lehet tanítani... és mégis, ezt kell tanítani. Alázattal, keresve a szót, a cselekedetet, a képet, a mozdulatot, a módot hozzá. Szívtől-szívig. Ha van egyáltalán olyan térkép, mely ezen az úton eligazít, az a szív.

A gyermek tudja ezt, talán még jobban is, mint én magam. Őt tanítva én tanulok, és azt tanítom, amit tőle tanultam.

Állomásaim

1990 – 1994 – Bolyai Farkas Líceum, Marosvásárhely

1994 – 1998 – Megtestesült Bölcsesség Szemináriuma, Gyulafehérvár

1998 – 2001 – Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia Kar

2001– 2005 – Római Katolikus Teológiai Líceum, Kolozsvár

2005 – 2007 – Sapientia EMTE, Csíkszeredai Karok

2007 – 2016 – Imets Fülöp Jákó Általános Iskola, Tusnád

2016 – 2019 – Posticum Keresztény Kulturális Központ, Nagyvárad

2019 – ... – Szent László Római Katolikus Líceum, Nagyvárad – Országos Magyar Továbbképző Központ, Nagyvárad

You've reached the end of the book

Read again

Made with Book Creator