Tamási Áron:
Szikra fia

Novella feldolgozása

VIII. osztály

Tartalom

Tamási Áron rövid életrajza

Teszt

Szikra fia című novella

Feladatok

Lezárás

Tamási Áron rövid életrajza

 

Tamási Áron (1897-1966) erdélyi magyar író.
A székelyföldi Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án földművescsalád gyermekeként. Sok testvére volt. Gyermekkorában egy baleset következtében elvesztette egyik hüvelykujját, így nem volt alkalmas a mezőgazdasági, fizikai munkára, ezért szülei taníttatták. Az elemi iskola elvégéze után Székelyudvarhelyre került, a katolikus főgimnázium tanulója lett. 1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába, majd 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium (az iskola jelenleg Tamási Áron Gimnázium nevet viseli) tanulója. Az elődök paraszti életformájából szeretett volna kitörni. 1918-ban jogi tanulmányokba kezdett Kolozsváron, majd a Kereskedelmi Akadémia hallgatója lett. Felnőttként változtatta meg a keresztnevét Jánosról Áronra. Tanulmányai befejezése után Kolozsváron és Brassóban dolgozott banktisztviselőként.

Olvasd el figyelmesen a következő szöveget, majd egy teszt fog következni, mely ellenőrzi, mennyire ismered az író életét!

Loading...

1923-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, New Yorkban élt. 1926-ban, hazatérése után feleségül vette Haliker Erzsébetet. Nem született gyermekük. A második világháború idején csupán tartalékosként szolgált. Budapesten halt meg 1966 május 26-án, kívánságát teljesítve szülőfalujában temették el. Síremléke Farkaslakán, a templomkertben található.
Tamási Áron, akit sokan népi írónak neveznek, több műfajban alkotott: regény, novella, elbeszélés, dráma, publicisztikai írások. Műveiben főleg az erdélyi székely nép életéről, hagyományairól, hitvilágáról, gondolkodásmódjáról írt. Írásaiban megelevenednek a szereplők az ízes, humoros székely nyelv által. Szülőföldjének, gyermekkorának hangulatát, alakjait, helyszíneit idézik meg a székelyek legjellegzetesebb és legnagyobb írójának alkotásai. Tamási Áron műveiben megszólal a magyarság kisebbségi sorba kerülésének tragédiája is. A gyökerekhez való ragaszkodást, a szülőföld iránti szeretetet hangsúlyozza, a megmaradás vágya hajtotta. Számos díjban, kitüntetésben és elismerésban részesült (pl. Kossuth-díj, Corvin-koszorú, Magyar Örökség díj. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja).

Loading...

Loading...

Loading...

Tedd próbára tudásod!
Oldd meg a következő tesztet!

Tamási Áron élete

???
Szikra

Mi jut eszetekbe a szikra szóról?

1. Nyissátok meg a következő Jamboard lapot, majd egy perc alatt írjátok le azokat a szavakat, kifejezéseket, fogalmakat, melyeket társítani tudtok a szóhoz!

Szikra - ötletbörze

2. Az ötletbörze után próbáljátok meg valamilyen szempont szerint csoportosítani a kapott szavakat, kifejezéseket!

Csoportosítsd a megadott szavakat, kifejezéseket!

Elsődleges vagy átvitt jelentés?

Szikra és tűz szavak jelentésmezői

Beszéljétek meg szóban!

1. Milyen szóképet rejt a
"szikra fia" szószerkezet?

2. Hogyan értelmeznétek a mű címét? Milyen jelentést társítanátok hozzá?

Olvassátok el a novellát!

Gazdag melegség lebegett egész nap, pedig érkezőben volt már a három "ember" közül az első, vagyis szeptember. Reggeltől kezdve semmi felhő nem mutatta magát. A szelek is aludtak valahol: még a fiaikat, a szellőket sem küldték el, hogy őszi sápadás előtt itt-ott meglebbentsék a leveleket.
Csak napnyugta előtt komorodott el furcsán a nyugati ég pereme, szelíd és kék nappali színe lassan az acél színére komolyult, de még az is színborulat volt inkább, mint távoli felhő.
Moha, a vén pásztor, mégis hazaengedte idő előtt a lovakat.
Nem biztatta őket, hogy sietnének; maga is szelíden és puhán bandukolt velük, inkább közöttük, mint hátul. Úgy ereszkedett a nagy és okos lófejek között, mintha nem is pásztor lett volna, hanem csakugyan egy nagy darab puha és békességes moha.

Tamási Áron: Szikra fia

Lassan szállásokra szakadoztak a lovak.
Hazatért a Magos Ambrus két lova is. Mint valami kisasszonyoknak, Moha bácsi még ki is nyitotta nekik a kaput, melyen a piros illegett be először s utána a fekete. A két ló megállt az udvaron, és vidáman merítgette meg az otthoni légben a fejét. Valósággal mintha köszönt volna mind a kettő. Ambrus gazda a csűrből lépett elő, s a kalapját, melyre hálót fontak a szénaszálak, rögtön feljebb mozdította a homlokán, mintha meg lett volna lepődve.

- Még nincs este! - mondta.
- Még nincs - felelte az öreg pásztor.
- Hát akkor mért eresztette haza a lovakat?
- Vihar lesz - mondta Moha bácsi.
Ambrus az égre nézett, kereken mindenfelé, s közben olyan kedves-csintalan volt az arca, mintha nem is felhőt keresne az égen, hanem menyasszonyt az öreg Mohának.
- Felhőnek magja sincs! - mondta.
Moha bácsi nem szólott erre semmit, hanem mosolygósan úgy ereszkedett a többi lovakkal tova, akár egy mezei pápa, ki a vihar dolgában nem tanakodik, hanem csak kinyilatkoztat.
De hát jól van - mondta magában Ambrus, mert akár lesz vihar, akár nem: jól tette, hogy korábban eresztette haza a két lovat; jön az úti munka, s legalább patkót veret a lábukra. El is viszi mindjárt a kovácshoz őket. El bizony, hadd kezdje el, s hordja meg azt a prizmakövet az országutakra.
Ötven rakást vállalt.
- No jó! - mondta véglegesen.
Egy darab posztóval megtörülgette a lovakat, a sörényhajukat elrendezte, s kötőféket húzott a fejükre. Aztán bément a házba, hogy egy mellényt legalább magára kapjon. Ahogy lebbentette volna a mellényt, a szeme rajta maradt a fián, aki asztal mellett kuporgott valami ábrás könyv fölött. Kamaszkodó, barna fiú volt, negyedikes diák ifjú, akit szintén Ambrusnak hívtak.

- Mit tanulsz olyan erőszakkal? - kérdezte az apja.
- A növényeket - mondta a fiú.
Az apja gondolkozott egy percig, aztán mégis úgy döntött, hogy a könyvet leborítja a szavaival.
- Hagyd ott a beléndeket, s gyere inkább velem!
- Hova?
- Patkót veretünk a lovakra.
A könyv rögtön árván maradt, mert a kicsi Ambrus nagy lovas fiú volt; s szerette látni azt is, amikor vasal a kovács. Mert füstöl a lónak a körme, ahogy rápróbálja a patára a tüzes patkót; s gőzölve cserszen a víz is, amikor utána vízbe mártja. És aztán két ütéssel mindig átszalasztja a patán a patkószeget, s el nem görbíti soha, csak akkor esetleg, ha összeveszett a feleségével.
- Felülhetek az egyikre? - kérdezte.
- Jövet - mondta az apja.
A két kötőfék szárát a markába fogta Ambrus, de meg sem kellett huzintani, mert a két ló megindult utána. A fiú is ott ment az apja mellett, a piros ló előtt, amelyik nem volt még háromesztendős, ámbár a fekete sem.
Különös, meleg szél mozdult, ahogy kimentek a kapun. Vagy nem is szél volt, ami mozdult, hanem a levegő kezdett mélyen és furcsán hullámzani. Az acélszín is megemésztette már a napot, sőt gomolygó, réteges felhőket kezdett magából gyúrni, amelyek nyugatról úgy görgették magukat előre, mintha valami égi tenger hullámzott volna.
Este előtt már félig sötét volt.
- Igaza lesz Mohának - mondta Ambrus.
- Mit mondott? - kérdezte a fiú.
- Vihart.