Macalik Kunigunda

Mikor és hol született?
1971. március 10- én Csíkkarcfalván születtem.
Akkor még volt szülészet a faluban. Az Oltnak a bal partján, a jelenlegi polgármesteri hivatal épülete volt a szülészet és ketten születtünk aznap a faluban.
Pontosan tudom, mivel 50 éves találkozóm volt az idén, hogy kortársak kilencven körül vagyunk, de hatvan valahányan születtünk abban az évben.
Gondoljátok e, hogy azért most ilyen nincs.

Kik a szülei?
Édesanyám Baricz Erzsébet (Macalik Erzsébet), Csíkkarcfalván született. Nevelő volt a csíkdánfalvi iskolában. Jelenleg Kolozsváron él.

Édesapám Macalik Ernő. Biológus, füvesember, aki gyógynövényekkel, fűszernövényekkel foglalkozik, ezeket gyűjti, keveri. Kolozsváron született, de Csíkkarcfalván tanított, onnan ment nyugdíjba és jelenleg is ott él.

Vannak testvérei?
Van egy öcsém, aki két évvel kisebb, mint én.
Macalik Arnoldnak hívják.
Műépítész, és itt él Kolozsváron.

Édesanyjával és öccsével

Édesapjával és öccsével

Alapított családot? Mesél róluk?
A családról mindig szívesen mesélek. Öttagú családunk van.
Férjem Fehér Árpád, ő nagyváradi születésű. Mérnökember, de nagyon sok mindenhez ért. Nagyon sok közös érdeklődési területünk van, ezért is kerültünk ismeretségbe még első éves egyetemista koromban.
3 gyerekünk van: Zselyke, Máté és Ágota, akik 19, 16 és hamarosan 14 évesek.

Tud említeni egy olyan tárgyat a gyerekkorából, amihez a mai napig kötődik?
Hát a tárgyakhoz érdekes viszony köt, mert igen, vannak olyan tárgyak, amiket őrzök, például a gyerekkori székelyruhámat.
Azt a lányaim is viselték. Most is itt áll a szekrényben és szívesen kölcsönzöm bárkinek. Most már senkinek nem jó a családban, de remélem, hogy az unokáim is fogják majd viselni valamikor, ha lesz lány unokám…

És van még egy érdekes emléktárgy.
Van egy vonatjegyem, amit őrzök.
Tíz éves voltam, amikor Kolozsváron meghalt nagyapámnak a testvére és itt voltak a szüleim Kolozsváron, én meg Karcfalván. Nem volt fekete ruhájuk és el kellett hozni a gyászruhákat. Édesapám azt mondta a nagymamámnak Karcfalván, hogy tegyen fel engem a vonatra. Akkor még csak személyvonat volt, át kellett szállni.
Én azt a vonatjegyet őrzöm, mert az volt életem első olyan utazása, ahol valóban egyedül utaztam. És azt a kis tarsolyt is őrzöm, amiben a vonatjegy volt. Az utazásnak az emlékeit is hordom a szívemben. A gombóc ott volt a torkomban végig.

A vonaton...

Mi a legszebb emléke a gyerekkorából?
Na, ilyen nincs, hogy a legszebb.
Én az egész gyerekkoromra Karcfalván, úgy emlékszem, hogy egy álom volt…
A gyerekeimet is rengeteget vittem Karcfalvára. Nagyon-nagyon sok időt töltöttek ott és remélem nekik is olyan szép emlékezni az ottlétükre, mint amilyen nekem volt.
Persze Kolozsvárhoz is kötött a gyerekkorom, de Kolozsvárhoz inkább az iskolás idők.
Nem tudok kiemelni EGY valamit, mert nekem mindig megtelik könnyel a szemem, mikor a gyerekkoromra gondolok.
Szerintem csodálatos gyerekkorom volt.
Az a szabadság, ahogyan mi felnőttünk, azt sajnos a gyerekeim már nem tapasztalták meg.
Karcfalván el tudtam őket engedni, és gyalog elmehetek a falu egyik végéből a másikba, de azért nem tudtak egész nap kint csatangolni, mint mi annak idején.
Tehát így utólag visszagondolva szülőként, hogy minket milyen lezserül kieresztettek és elvihetett volna, akár az Olt vize, mert mondták, hogy oda nem szabad mennünk, de persze hogy mentünk oda is és a tilos helyekre. Nagy volt a szabadság, ahogy ott felnőttünk.
Én nem tudok kiemelni egyetlen dolgot, tehát az úgy ahogy volt, úgy volt kerek, egész és szép.
Persze voltak benne olyan dolgok is, amelyekre nem szívesen emlékszem.
Úgy-e bakalódtunk az öcsémmel. De akinek van testvére, mindenkivel ez előfordul. És még kaptunk egy bal egyenest jobbról- balról.
Abban az időben nem perelték be a gyerekek a szüleiket, hogyha kaptak egy-egy pofont.
Utólag nem is bánom ezeket.
De hát persze akkor nem élvezetem.
Meg hát voltak a sírások is, de hát ezek nem rontottak semmit az összképen.

Ha visszagondol a gyerekkorára, már voltak elképzelései a jövőjére vonatkozóan?

Mi az, hogy… ☺
Kisgyerekkoromtól kezdve nagyon jól tudtam, hogy gyógyszerész akarok lenni.
Tehát úgy képzeljétek el, hogy Karcfalván volt egy nagyon- nagyon jól ellátott gyógyszertár, egy szenzációs gyógyszerésszel: Zágoni Elemérrel.
Akkoriban még a gyógyszertárakban elkészítették a kenőcsöket, kúpokat.
Volt egy úgynevezett receptúrájuk. Nem úgy volt, hogy mindent a gyárból kaptak készen, hanem még a tablettákat is ki kellett számolni kicsi papír tasakokba.
Én meg sokszor már nyitáskor ott ültem a gyógyszertárban és egész nap kotyvasztottam.
Engedtek ilyen-olyan dolgokat elkészíteni vagy segíteni.
Nagyon-nagyon szerettem és meg voltam győződve, hogy gyógyszerész leszek.
Viszont én a kommunizmusban gyerekeskedtem, a kommunizmusban nőttem fel és akkor eljött az az időszak, amikor nem lehetett semmit kapni és azt kérdeztem magamtól, hogy azért végezzek egyetemet, hogy egy pult mögött álljak és mindig mondjam, hogy “Nincs. Nem kaptunk. Ez sincs, az sincs…”, mert hát gyógyszert is pont úgy nem lehetett kapni, mint élelmiszert.
Ezért aztán lemondtam erről az álmomról.
Tehát 16 éves koromig gyógyszerész szerettem volna lenni.
Majd 16 évesen döntöttem el, hogy biológus leszek

Hol járt általános és középiskolába?
Itt jártam Kolozsváron már óvodában is és végig tovább.
A mostani Báthory István Elméleti Líceumban végeztem, ami akkoriban a 11-es számú Matematika- Fizika Líceum volt, aztán a 3-as számú Matematika- Fizika Líceum lett.
Tehát 12 osztályt ugyanabban az iskolába jártam.

Hol és mikor érettségizett?
1989-ben érettségiztem Kolozsváron, matematika- fizika osztályban.