MACALIK KUNIGUNDA ADJUNKTUS
ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
Szerencsésnek érzem magam, mert hobbim a mesterségem…
Fotó: Vakarcs Loránd
NYITOTT SZÍVVEL A TERMÉSZET FELÉ…
Loading...
Loading...
Tudós? Kutató? :)
Loading...
Mikor és hol született?1971. március 10- én Csíkkarcfalván születtem.
Akkor még volt szülészet a faluban. Az Oltnak a bal partján, a jelenlegi polgármesteri hivatal épülete volt a szülészet és ketten születtünk aznap a faluban.
Pontosan tudom, mivel 50 éves találkozóm volt az idén, hogy kortársak kilencven körül vagyunk, de hatvan valahányan születtünk abban az évben.
Gondoljátok e, hogy azért most ilyen nincs.
Loading...
Kik a szülei?
Édesanyám Baricz Erzsébet (Macalik Erzsébet), Csíkkarcfalván született. Nevelő volt a csíkdánfalvi iskolában. Jelenleg Kolozsváron él.
Édesapám Macalik Ernő. Biológus, füvesember, aki gyógynövényekkel, fűszernövényekkel foglalkozik, ezeket gyűjti, keveri. Kolozsváron született, de Csíkkarcfalván tanított, onnan ment nyugdíjba és jelenleg is ott él.
Édesanyám Baricz Erzsébet (Macalik Erzsébet), Csíkkarcfalván született. Nevelő volt a csíkdánfalvi iskolában. Jelenleg Kolozsváron él.
Édesapám Macalik Ernő. Biológus, füvesember, aki gyógynövényekkel, fűszernövényekkel foglalkozik, ezeket gyűjti, keveri. Kolozsváron született, de Csíkkarcfalván tanított, onnan ment nyugdíjba és jelenleg is ott él.
Vannak testvérei?
Van egy öcsém, aki két évvel kisebb, mint én.
Macalik Arnoldnak hívják.
Műépítész, és itt él Kolozsváron.
Van egy öcsém, aki két évvel kisebb, mint én.
Macalik Arnoldnak hívják.
Műépítész, és itt él Kolozsváron.
Édesanyjával és öccsével
Édesapjával és öccsével
Alapított családot? Mesél róluk?
A családról mindig szívesen mesélek. Öttagú családunk van.
Férjem Fehér Árpád, ő nagyváradi születésű. Mérnökember, de nagyon sok mindenhez ért. Nagyon sok közös érdeklődési területünk van, ezért is kerültünk ismeretségbe még első éves egyetemista koromban.
3 gyerekünk van: Zselyke, Máté és Ágota, akik 19, 16 és hamarosan 14 évesek.
A családról mindig szívesen mesélek. Öttagú családunk van.
Férjem Fehér Árpád, ő nagyváradi születésű. Mérnökember, de nagyon sok mindenhez ért. Nagyon sok közös érdeklődési területünk van, ezért is kerültünk ismeretségbe még első éves egyetemista koromban.
3 gyerekünk van: Zselyke, Máté és Ágota, akik 19, 16 és hamarosan 14 évesek.
Tud említeni egy olyan tárgyat a gyerekkorából, amihez a mai napig kötődik?
Hát a tárgyakhoz érdekes viszony köt, mert igen, vannak olyan tárgyak, amiket őrzök, például a gyerekkori székelyruhámat.
Azt a lányaim is viselték. Most is itt áll a szekrényben és szívesen kölcsönzöm bárkinek. Most már senkinek nem jó a családban, de remélem, hogy az unokáim is fogják majd viselni valamikor, ha lesz lány unokám…
És van még egy érdekes emléktárgy.
Van egy vonatjegyem, amit őrzök.
Tíz éves voltam, amikor Kolozsváron meghalt nagyapámnak a testvére és itt voltak a szüleim Kolozsváron, én meg Karcfalván. Nem volt fekete ruhájuk és el kellett hozni a gyászruhákat. Édesapám azt mondta a nagymamámnak Karcfalván, hogy tegyen fel engem a vonatra. Akkor még csak személyvonat volt, át kellett szállni.
Én azt a vonatjegyet őrzöm, mert az volt életem első olyan utazása, ahol valóban egyedül utaztam. És azt a kis tarsolyt is őrzöm, amiben a vonatjegy volt. Az utazásnak az emlékeit is hordom a szívemben. A gombóc ott volt a torkomban végig.
Hát a tárgyakhoz érdekes viszony köt, mert igen, vannak olyan tárgyak, amiket őrzök, például a gyerekkori székelyruhámat.
Azt a lányaim is viselték. Most is itt áll a szekrényben és szívesen kölcsönzöm bárkinek. Most már senkinek nem jó a családban, de remélem, hogy az unokáim is fogják majd viselni valamikor, ha lesz lány unokám…
És van még egy érdekes emléktárgy.
Van egy vonatjegyem, amit őrzök.
Tíz éves voltam, amikor Kolozsváron meghalt nagyapámnak a testvére és itt voltak a szüleim Kolozsváron, én meg Karcfalván. Nem volt fekete ruhájuk és el kellett hozni a gyászruhákat. Édesapám azt mondta a nagymamámnak Karcfalván, hogy tegyen fel engem a vonatra. Akkor még csak személyvonat volt, át kellett szállni.
Én azt a vonatjegyet őrzöm, mert az volt életem első olyan utazása, ahol valóban egyedül utaztam. És azt a kis tarsolyt is őrzöm, amiben a vonatjegy volt. Az utazásnak az emlékeit is hordom a szívemben. A gombóc ott volt a torkomban végig.
A vonaton...
Mi a legszebb emléke a gyerekkorából?
Na, ilyen nincs, hogy a legszebb.
Én az egész gyerekkoromra Karcfalván, úgy emlékszem, hogy egy álom volt…
A gyerekeimet is rengeteget vittem Karcfalvára. Nagyon-nagyon sok időt töltöttek ott és remélem nekik is olyan szép emlékezni az ottlétükre, mint amilyen nekem volt.
Persze Kolozsvárhoz is kötött a gyerekkorom, de Kolozsvárhoz inkább az iskolás idők.
Nem tudok kiemelni EGY valamit, mert nekem mindig megtelik könnyel a szemem, mikor a gyerekkoromra gondolok.
Szerintem csodálatos gyerekkorom volt.
Az a szabadság, ahogyan mi felnőttünk, azt sajnos a gyerekeim már nem tapasztalták meg.
Karcfalván el tudtam őket engedni, és gyalog elmehetek a falu egyik végéből a másikba, de azért nem tudtak egész nap kint csatangolni, mint mi annak idején.
Tehát így utólag visszagondolva szülőként, hogy minket milyen lezserül kieresztettek és elvihetett volna, akár az Olt vize, mert mondták, hogy oda nem szabad mennünk, de persze hogy mentünk oda is és a tilos helyekre. Nagy volt a szabadság, ahogy ott felnőttünk.
Én nem tudok kiemelni egyetlen dolgot, tehát az úgy ahogy volt, úgy volt kerek, egész és szép.
Persze voltak benne olyan dolgok is, amelyekre nem szívesen emlékszem.
Úgy-e bakalódtunk az öcsémmel. De akinek van testvére, mindenkivel ez előfordul. És még kaptunk egy bal egyenest jobbról- balról.
Abban az időben nem perelték be a gyerekek a szüleiket, hogyha kaptak egy-egy pofont.
Utólag nem is bánom ezeket.
De hát persze akkor nem élvezetem.
Meg hát voltak a sírások is, de hát ezek nem rontottak semmit az összképen.
Na, ilyen nincs, hogy a legszebb.
Én az egész gyerekkoromra Karcfalván, úgy emlékszem, hogy egy álom volt…
A gyerekeimet is rengeteget vittem Karcfalvára. Nagyon-nagyon sok időt töltöttek ott és remélem nekik is olyan szép emlékezni az ottlétükre, mint amilyen nekem volt.
Persze Kolozsvárhoz is kötött a gyerekkorom, de Kolozsvárhoz inkább az iskolás idők.
Nem tudok kiemelni EGY valamit, mert nekem mindig megtelik könnyel a szemem, mikor a gyerekkoromra gondolok.
Szerintem csodálatos gyerekkorom volt.
Az a szabadság, ahogyan mi felnőttünk, azt sajnos a gyerekeim már nem tapasztalták meg.
Karcfalván el tudtam őket engedni, és gyalog elmehetek a falu egyik végéből a másikba, de azért nem tudtak egész nap kint csatangolni, mint mi annak idején.
Tehát így utólag visszagondolva szülőként, hogy minket milyen lezserül kieresztettek és elvihetett volna, akár az Olt vize, mert mondták, hogy oda nem szabad mennünk, de persze hogy mentünk oda is és a tilos helyekre. Nagy volt a szabadság, ahogy ott felnőttünk.
Én nem tudok kiemelni egyetlen dolgot, tehát az úgy ahogy volt, úgy volt kerek, egész és szép.
Persze voltak benne olyan dolgok is, amelyekre nem szívesen emlékszem.
Úgy-e bakalódtunk az öcsémmel. De akinek van testvére, mindenkivel ez előfordul. És még kaptunk egy bal egyenest jobbról- balról.
Abban az időben nem perelték be a gyerekek a szüleiket, hogyha kaptak egy-egy pofont.
Utólag nem is bánom ezeket.
De hát persze akkor nem élvezetem.
Meg hát voltak a sírások is, de hát ezek nem rontottak semmit az összképen.