A novella

Pencils border

Anyja sokára jött be a konyhából. Vizes kezét a kötényébe törölte, megállt a gyerek fölött. – És mit kell csinálni, ha felnő az ember? – Nagy tekintettel nézett anyjára a kék szemű lány, vallatóan. – Hát… dolgoznak, mosogatnak, építenek rendes házakat. Nézd, milyen jó lesz, ha rendes házakat tudsz építeni, ha felnősz. – És még mit csinálnak? – Mondom. Szeretik egymást… – Ahogy ti, apuval? – Igen. – És hogy szeretik egymást? – Segítik egymást, nevelik a gyerekeiket. – Nevelik – sokatmondóan, csöndesen mondta Móni ezt a szót, fejét lehajtotta. Megint a kis fióklakás felé fordult, nézte a babáit. – És hogy szeretik egymást? – Nagyon. – Hogy kell azt csinálni? – Mondom… Egymásért élnek, házat raknak, mint te azt a kis lakást, és benne nevelik a gyerekeiket, jókedvük van, mindig muzsika szól… Táncolnak, moziba mennek.

Aranyosi Ervin: Gyermek szemével Mikor gyermek voltam, mennyire csodáltam, a sok felnőtt előtt lenyűgözve álltam, mert ők mindent tudtak, amit egy gyerek nem. Tőlük tanultam hát, hogy miben kell hinnem. Ezért aztán mindent el akartam lesni, hittem, hogy a tudást náluk kell keresni, Igaz csak azt tették, mit ők is tanultak, mikor a világhoz hozzá idomultak. Mára már felnőttem, s rájöttem tévedtem, sokkal több tudás volt kisgyerekként bennem, mert még tiszta szívvel néztem világomra, s nem ragadt magával hétköznapok sodra. Még nem foglalkoztam magasztos eszmékkel, nem mérgeztem lelkem folyton Júdás-pénzzel, képes voltam még a világot csodálni, s nem akartam szörnyű sorokba beállni. Nem hajtottam kincsre, hatalomra, másra, nem fektettem súlyt az emberré válásra, képes voltam még a szépséget meglátni, s hajlandó voltam az életet szolgálni.

– Anyu, én nem akarok felnőni – mondta Móni, égkék szemét anyjára emelte, kötényét babrálta, melyen egy sárga kacsa volt föltartott fejjel. – Nem akarsz? Hát mit akarsz? – nézett ki a mosogatásból az anyja, egy lábossal a kezében. – Kicsi akarok maradni. – Elszántan nézett anyjára, a konyha kövén meredtek a kis cipők. – Azt nem lehet. Mindenki felnő. Móni bement a szobába, az ablakhoz állt. Az ablak előtt szürke, bizonytalan körvonalú fák álltak, a köd lassan beborította őket. Hatalmas ágaikkal olyanok voltak, mint elveszett, ormótlan emberek, akik dermedten nyújtogatják a karjukat. Aztán kihúzta a fiókot, nagy mély fiók volt, benne apró emberek, rózsaszín fejükből finom szálú haj meredezett ki. Egyik egy kis ládában feküdt, a másik egy nyitott gyerekházban. Ezeket rendezgette Móni, kiemelte az egyik babát, és a haját fésülte.

Mi jut eszetekbe a gyermek és a felnőtt szóról? Írjátok be a képek mellett található vonalakra!

A novella Gyurkovics Tibor: Nem akarok felnőni

Olvassátok el Aranyosi Ervin Gyerek akarok maradni! című versét, majd beszélgessetek arról, miért jó gyereknek lenni!

Tényleg meg kell nőnöm? Felnőtté kell válnom? Nem játszhatok többé? – Én ezt nem csinálom! Maradok csak gyerek, meg sem komolyodom, gyerekeskedésre van száz komoly okom! Játszani akarok, nem csak pénzt keresni! Mesehősként élni, nem a hasznot lesni! Szép összhangban élni, állattal, virággal, barátságban lenni az egész világgal!

Ma már igazán a gyermeket csodálom, akiben még ott él az egyszerű álom, hogy ezt a világot meg tudja váltani, mert a lelkében él eldugva valami. Gyermeki tisztaság, vágy a szépre, jóra, úgy néz a világra, mint jót akaróra, ameddig szeretik, képes szívből adni, sajnos mégsem akar kisgyermek maradni. Aztán megtanítjuk, hogy miképp kell élni, álmait feladva, holnapjától félni, a fejét megtöltjük hasztalan tudással, másokat elnyomó győzni akarással. Pedig addig szép e világban az élet, ameddig csak játszunk, s nincs bennünk ítélet. Míg tiszteljük egymást, s jó szándék vezérel, amíg nem kérkedik senki az eszével! Hát tanulnunk kéne, újra gyermek lenni, élhető jövőnkért tisztán, s szívből tenni! Jó lenne a gyermek szemén át csodálni, életet tisztelő felnőttekké válni. Emberül bánni a többi földlakóval, sosem fukarkodni a lelkünk béli jóval! Figyelni, s tisztelni az élővilágot, amíg még szeretet gyújt szívünkben lángot.

A sziget Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. A szeretet megszólította: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? - Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: - Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? - Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: - Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! - Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

– Ez az egész? – Nagyon jó… – Dédelgetik egymást? – Kedvesek egymáshoz. – De dédelgetik egymást? – Hát már nem gyerekek, felnőttek. – És sose dédelgetik egymást? – De… Csak komolyabban. A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak.

Aranyosi Ervin: Őrizd a gyermeket magadban! Őrizd meg azt a gyermeket magadban, ki önfeledten örömködni képes, ki csodát lel a múló pillanatban, mert a csoda, az mindig lehetséges. Tárd ki szíved, engedd be a világot, hagyd hogy a fényben megfürödjön lelked, várd csak az újat, mit szemed sose látott, s maradj, míg élsz egy tiszta szívű gyermek!

Móni a fióklakás felé fordult, nézte kis nyomorult babáit, ahogy hanyattfekve aludtak a rózsaszín semmiségben. Meg kell mosni majd a Gréti haját. Meg egy cipő is kell a lábára, már elég hideg van. Majd egy harisnyát húzok egyelőre a lábára – gondolta. De aztán elfelejtette. Kenyér – gondolta. Adnak egymásnak belőle. Még sose láttam, hogy apa adott volna kenyeret anyunak. Anyja a másik szobában állt, nézte a köd mögött a fákat, olyanok voltak, mint az elveszett, ormótlan emberek, a tejszínű ködbe nyújtogatva karjukat. A szempillájára ráverődött a pára, sűrű lett a nézése. Móni nézte az anyját.

– Értem – mondta Móni. – És apa mért nem jön? – Hát szokott jönni. Csak nagyon sokat dolgozik. – Azért jöhetne is. – Majd jön, ne félj. És akkor játszik veletek, mesél… Mese – gondolta Móni, és lassan nőni kezdett, mint minden ember.

Ti szeretitek a meséket? Az alábbi feladat megoldásával ellenőrizhetitek jártasságotokat a mesék világában! Sok sikert kívánok!

A mese - Quiz

Képzeljétek magatokat: 1. Móni helyébe, amint azon gondolkodik a szobájában, hogy milyen lenne és mit tenne ő, ha felnőtt lenne! Fogalmazzátok meg gondolataitokat egyes szám első személyben 10-12 mondatban Ha én felnőtt lennék... címmel! 2. az édesanya helyébe, amint mosogatás közben arra gondol, milyen is lenne még egyszer gyermeknek lenni! Fogalmazzátok meg gondolataitokat egyes szám első személyben Ha még egyszer gyermek lehetnék... címmel 10-12 mondatban!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: - Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? - Az Idő volt- mondta a Tudás. - Az Idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő? A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben Szeretet!

A SZERETET HATALMA

Kenyérrel kapcsolatos szólások, közmondások

Játékra fel! Ismered az alábbi linken található kenyérrel kapcsolatos szólásokat közmondásokat? Teszteld tudásod!

Rakjátok ki a puzzle-ket, majd értelmezzétek a novellából vett alábbi idézetet: ,,A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak."

Szeretet - jigsaw puzzle (24 pieces)

Kenyér - jigsaw puzzle (24 pieces)

Milyennek mutatja be az édesanya a felnőtteket, egymáshoz való viszonyukat, s milyennek látjátok ti? Kettéosztott napló segítségével dolgozzatok!

Demjén Ferenc  - Felnőtt gyermekek

– Meg kellene csinálni valahogy, hogy ne nőjek fel. – Móni az anyja háta mögé sompolygott, fölnézett rá. – Hát pedig az jó lesz, nagyon jó… Meglátod, okosabb leszel, ügyesebb. – Ti ügyesebbek lettetek? – Mi? Hát minden felnőtt ügyesebb, mint a gyerek.

Egészítsétek ki az alábbi linken található feladatot, s megtudhatjátok, hogy mit gondol A kis herceg a felnőttekről! Szerintetek is ,,minden felnőtt ügyesebb, mint a gyerek"?

A kis herceg a felnőttekről

Name

Safari may block some audio or video from playing automatically and ‘read to me’ will skip these. You can configure this in Safari’s preferences.