A novella
Gyurkovics Tibor: Nem akarok felnőni
Gyurkovics Tibor: Nem akarok felnőni
Loading...
Mi jut eszetekbe a gyermek és a felnőtt szóról?Írjátok be a képek mellett található vonalakra!
Loading...
Loading...
Loading...
Olvassátok el Aranyosi Ervin Gyerek akarok maradni! című versét, majd beszélgessetek arról, miért jó gyereknek lenni! Loading...
Tényleg meg kell nőnöm?
Felnőtté kell válnom?
Nem játszhatok többé?
– Én ezt nem csinálom!
Maradok csak gyerek,
meg sem komolyodom,
gyerekeskedésre
van száz komoly okom!
Játszani akarok,
nem csak pénzt keresni!
Mesehősként élni,
nem a hasznot lesni!
Szép összhangban élni,
állattal, virággal,
barátságban lenni
az egész világgal!
– Anyu, én nem akarok felnőni – mondta Móni, égkék szemét anyjára emelte, kötényét babrálta, melyen egy sárga kacsa volt föltartott fejjel.
– Nem akarsz? Hát mit akarsz? – nézett ki a mosogatásból az anyja, egy lábossal a kezében.
– Kicsi akarok maradni. – Elszántan nézett anyjára, a konyha kövén meredtek a kis cipők.
– Azt nem lehet. Mindenki felnő.
Móni bement a szobába, az ablakhoz állt. Az ablak előtt szürke, bizonytalan körvonalú fák álltak, a köd lassan beborította őket. Hatalmas ágaikkal olyanok voltak, mint elveszett, ormótlan emberek, akik dermedten nyújtogatják a karjukat. Aztán kihúzta a fiókot, nagy mély fiók volt, benne apró emberek, rózsaszín fejükből finom szálú haj meredezett ki. Egyik egy kis ládában feküdt, a másik egy nyitott gyerekházban. Ezeket rendezgette Móni, kiemelte az egyik babát, és a haját fésülte.
– Nem akarsz? Hát mit akarsz? – nézett ki a mosogatásból az anyja, egy lábossal a kezében.
– Kicsi akarok maradni. – Elszántan nézett anyjára, a konyha kövén meredtek a kis cipők.
– Azt nem lehet. Mindenki felnő.
Móni bement a szobába, az ablakhoz állt. Az ablak előtt szürke, bizonytalan körvonalú fák álltak, a köd lassan beborította őket. Hatalmas ágaikkal olyanok voltak, mint elveszett, ormótlan emberek, akik dermedten nyújtogatják a karjukat. Aztán kihúzta a fiókot, nagy mély fiók volt, benne apró emberek, rózsaszín fejükből finom szálú haj meredezett ki. Egyik egy kis ládában feküdt, a másik egy nyitott gyerekházban. Ezeket rendezgette Móni, kiemelte az egyik babát, és a haját fésülte.
Anyja sokára jött be a konyhából. Vizes kezét a kötényébe törölte, megállt a gyerek fölött.
– És mit kell csinálni, ha felnő az ember? – Nagy tekintettel nézett anyjára a kék szemű lány, vallatóan.
– Hát… dolgoznak, mosogatnak, építenek rendes házakat. Nézd, milyen jó lesz, ha rendes házakat tudsz építeni, ha felnősz.
– És még mit csinálnak?
– Mondom. Szeretik egymást…
– Ahogy ti, apuval?
– Igen.
– És hogy szeretik egymást?
– Segítik egymást, nevelik a gyerekeiket.
– Nevelik – sokatmondóan, csöndesen mondta Móni ezt a szót, fejét lehajtotta. Megint a kis fióklakás felé fordult, nézte a babáit. – És hogy szeretik egymást?
– Nagyon.
– Hogy kell azt csinálni?
– Mondom… Egymásért élnek, házat raknak, mint te azt a kis lakást, és benne nevelik a gyerekeiket, jókedvük van, mindig muzsika szól… Táncolnak, moziba mennek.
– És mit kell csinálni, ha felnő az ember? – Nagy tekintettel nézett anyjára a kék szemű lány, vallatóan.
– Hát… dolgoznak, mosogatnak, építenek rendes házakat. Nézd, milyen jó lesz, ha rendes házakat tudsz építeni, ha felnősz.
– És még mit csinálnak?
– Mondom. Szeretik egymást…
– Ahogy ti, apuval?
– Igen.
– És hogy szeretik egymást?
– Segítik egymást, nevelik a gyerekeiket.
– Nevelik – sokatmondóan, csöndesen mondta Móni ezt a szót, fejét lehajtotta. Megint a kis fióklakás felé fordult, nézte a babáit. – És hogy szeretik egymást?
– Nagyon.
– Hogy kell azt csinálni?
– Mondom… Egymásért élnek, házat raknak, mint te azt a kis lakást, és benne nevelik a gyerekeiket, jókedvük van, mindig muzsika szól… Táncolnak, moziba mennek.
– Ez az egész?
– Nagyon jó…
– Dédelgetik egymást?
– Kedvesek egymáshoz.
– De dédelgetik egymást?
– Hát már nem gyerekek, felnőttek.
– És sose dédelgetik egymást?
– De… Csak komolyabban. A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak.
– Nagyon jó…
– Dédelgetik egymást?
– Kedvesek egymáshoz.
– De dédelgetik egymást?
– Hát már nem gyerekek, felnőttek.
– És sose dédelgetik egymást?
– De… Csak komolyabban. A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak.
Rakjátok ki a puzzle-ket, majd értelmezzétek a novellából vett alábbi idézetet:
,,A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak."
,,A szeretet olyan, mint a kenyér, adnak belőle egymásnak."